Az utolsó verseskönyv sorsa

Full text search

Az utolsó verseskönyv sorsa
B. A. valóban napról napra kevesebb „Örökzöldeket” tudott eladni az urasági lakájok, komornyikok, szabadnapos grófi huszárok révén, akik miatt a józsefvárosi kocsmákat darab ideig kultiválta, alig mozdult ki a Hunnia-kávéházból, és úgy éreztem, hogy búcsúban vagyok én is a Józsefvárostól, amelynek mágnásnegyedeiben, a zárt kertek platánjai alatt andalgó grófnékról annyi mindent tudott mesélni a szomszédos, földbelapuló kiskorcsmák ecetfái alatt Benedek Aladár. A grófnők ismét ridegszívű, unalmas hölgyekké váltak, akiknek nem jár egyéb az eszükben, mint Bécsből származott (és valódi lerchenfeldi dialektusban előadott) udvari pletykák, valamint a gödöllői vadászatok megbeszélése, amelyhez akkor is tudni kell a szabályszerű angol sportkifejezéseket, ha a delnő egyébként nem tudná a szigetországbeli nyelvet.
A Józsefvárosban, persze, az itt meghúzódó költői hadosztály világában leginkább nagy feltűnést keltett az a körülmény, hogy a nagymultú és soktörténetű „Fővárosi Lapok” ősi fészkéből, a Belvárosból, az Athenaeum-épületből kimozdult, és a Práter utcában, egy kis nyomdahelyiségben telepedett meg, ahonnan J. Virág Béla, egy jobb sorsra érdemes hírlapíró szándékozta tovább az egyetlen pesti szépirodalmi napilapot szerkeszteni és kiadni. Ugyanebből a célból megnyerte Szemere Miklós versenyistálló-tulajdonos és Meszlényi Adrienne, a Nemzeti Színház művésznőjének támogatását. Kalandos terv volt, de a Józsefvárosban a foglalkozás nélküli írók és költők kalandosabb terveket is szívósan elhisznek, miután nincs más dolguk. S a „Fővárosi Lapok” darab ideig naponkint, estefelé meg is jelent, amikor is Gáspár Imre, Pongrátz Béla, Zsoldos László, Csete Lajos (a Pokrócz Ádám című élclap-figura kitalálója), Simli Mariska írónő, Szentessy Gyula költő és sokan mások csatlakozásukat jelentették a megújult vállalkozáshoz. A józsefvárosi kuglizópályák közelében nagy reményekkel néztek a „Fővárosi Lapok” elé, de annál kevesebbel Benedek Aladár, aki egy utcai gázlámpa alatt olvasta a nyomdafestéktől még nedves „Főv. Lap”-ot, mert még ide sem kapott „meghívást” a koszorús költő.
– Ez az új nyomdai vállalkozás megint arra jó, hogy néhány költő végleg elvesztett hitele egy rövid időre lidérclángra kapjon a józsefvárosi vendéglősök testületében – mond Erzsébet királyné egykori költője és fáradhatatlan szürke nap- és esernyőjével elindult Buda felé, hogy ott új hazát foglaljon magának. A Ferenc József hídon azonban egy493 lámparúd árnyékától megbotlott, darabideig ingadozott, hogy hallgasson-e a holdfényben csevegő habok hívogatására, vagy pedig a híd közepén rogyjon össze soha meg nem szürkült oroszlánsörényével és sok női kéz simogatását élvezett, de önkönnyeiben is fürösztött dús, szőkés, barna szakállával? Az utóbbit választotta. Meghalt, mielőtt a Dunába ugrott volna. Egyetlen krajcárt sem találtak zsebében, csak egy, valószínűleg utolsó példányát az „Örökzöldek” című verseskönyvének, amely példány a tőle távolélő feleségének volt ajánlva, amelyet bizonyára el is küldött volna Aranyosmarótra, ha a sors másképpen nem intézkedik az utolsó könyv felől.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi