Byron lord versei

Full text search

Byron lord versei
Ebből az időből Iokoff kocsmájára emlékszem.
Iokoff hasonlított külsőleg Perotti Gyulához, a már említett tenoristához, de sohasem énekelt; komoly, hallgatag, megtermett, szálas férfiú volt, születésére nézve bolgár (akire legjobban a Nemzetközi Hálókocsi Társaság barna egyenruhája illett, amilyenben később vele az életben még egyszer találkoztam, amikor valamely női ügyből kifolyólag hálókocsiban tettem meg az utat az Orient-Expresszen Szabadka és Budapest között, amikor Iokoff úr barátságának hasznát vettem). Egyelőre azonban Iokoff a hegylakók szakállával, szótlanságával még csak első lépéseit tette a barna egyenruha felé, mindig lépett, mint egy diplomata, és tán még önmaga előtt is szerette volna titkolni, hogy egyetlen470 foglalkozása a józsefvárosi kocsmárosság az egykori Üchtritz-házban, annak a kis térségnek a közelében, ahol Mikszáth Kálmán lakott. A kocsmának neve se volt, és Iokoff csak estefelé járt haza, hogy nyomban a kocsma hátulsó részében lévő fekvőszobájába igyekezzen. Ha ilyenkor néha „menésközben” elcsíphette őt a sarokasztalnál üldögélő Gáspár Imre költő, és néhány francia szót válthatott vele, vagy pláne angolul idézett valamely verset Byronból (akit röviden csak a „Lord”-nak említett), Gáspár Imre nagy műveltségre valló idézetei után Iokoff megint levetette komor kalapját fejéről, melyet már alig billentett meg, ha kocsmáján végigment, és a sarokasztalnál üldögélő írói társaságra olyan furcsa tekintettel nézett, mintha már a múlt héten megmondta volna az itteni íróknak, hogy névtelen, félig-meddig földbe süllyedt, alig világított és gidres-gödrös, penészes, embertelen kocsmáját már csak azért se látogassák, mert újabb hitelezésről szó sem lehet. És a zsíroskarimájú, szinte megjegecesedett, keménykalap lejött az elkeseredett bormérő elszánt fejéről, ha Gáspár Imre a Lord verseit eredetiben idézte.
(Ha esetleg, „nagyobb baj” esetén, némi készpénzkölcsönről is szó volt a Gáspár Imre hányt-vetett életében, a bolgár oroszlánt úgy szelídítette, hogy egy Tennyson-versstrófát regélt el a kocsmárosnak: Jerünk a völgybe, túl a réten – a zúgó, vén malomhoz át – , Nézd, nézd, elönti földön, égen – Az est áttetsző bíborát…” Pedig szép verseket írt G. I. magyarul és önmagából is; de „született műfordító” volt, mint önmagáról mondogatta.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi