TÖMÖRKÉNY

Full text search

TÖMÖRKÉNY
Ki volt Tömörkény?
A magyar Alföld költője volt.
Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveinkben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani.
Tömörkény azt a Magyarországot írta meg, amely még itt van, de már elszállóban van, mint a felhő a szél szárnyán. Azt a Magyarországot festette le nekünk apró betűivel, amely Magyarország maholnap éppúgy a múlté lesz, mint atyáink országa volt. A magyar parasztról alkotott mitológiát, amely paraszt meghalt hazája védelmében a földért, amely nem az övé. A Tömörkény magyar parasztját többé nem látja eleven ember. Az ő bánatos, fáradt szeme volt az utolsó, amely úgy látta Magyarországot, amilyen az a háború előtt volt, a parasztot, aki hősi halott névvel cserélte fel évszázados nevét, az Alföldet, amely földi Kánaán volt. Történelem lett Tömörkény költészete, mint a Kossuth országa, Petőfi Tisza folyója, a nagy magyar Alföld gazdagsága. „Európa Édene”: – s most egy csöndes mozdulattal eltávozott maga is gyönyörűséges költészete után, a magyar mitológiába.
Ő még látta a kanyargó Tiszát, a boldog parasztot, az áldott búzaszemet, az erőt osztó napsugarat, termést fakasztó tavaszi záport: – még látta és megírta a boldog Magyarországot. Mária országának közepén, hívó harangok csengésétől áldott Szegeden, búzaszentelő napjának mennyei tündöklésében, megindult áhítattal termésére boruló földnépével, megelégedett, csendes, a tavasz csodáiban vakon hívő lelkekkel teli: látta Magyarországot. Amikor az ő szomorkásan merev pillantása érte a földeket és a látóhatárt az országrészben, ahol legnagyobb a Tisza,417 és legegyenesebb a föld: törvényében, halhatatlanságában, verejtékes munkájában bizakodva, nyugodtan ballagott a magyar paraszt, mint a nagy emberi életnek (igénytelen, sorsával nem vitázó, csöndes örömeiben megnyugvó, a hosszú ősz tartós hervadásával lehajló) szántóvetője. Olyan halkan múlt el az élet a Tömörkény országában, mint egy szendergés vagy egy kocsikeréknek a kelepelése a pusztaságon. A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugvó folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekedő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése: – ez volt a Tömörkény Magyarországa. Ezért közeli rokona ő klasszikussá lett régebbi költőinknek és íróinknak, akik a magyarságnak olyan tavaszait és termő nyarait írták és látták, amely évszakok többé nem térnek vissza a háborúban összeroskadó hazába.
A korszak legnemesebb magyar költője tér meg a szegedi temetőbe. Könyvei, amelyek az eljövendő, merengő emlékezetnek, magyar bánatnak ereklyéi, késő korszakokig nem hagyják elfelejteni azt a csendesen boldogtalan, de nagyjában boldog Magyarországot, amely a Duna és Tisza közén elterült, együtt lélegzett a tavasszal, csöndben pihent a hó alatt.
Az Alföld felett álomként tűnik el a látóhatár felé egy fehér kócsagmadár. Ez volt a Tömörkény lelke.
(1917)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi