A magyar föld élete

Full text search

A magyar föld élete
(Növény-regény)
Vajon miért nem írnak regényt a búzáról, a rozsról vagy az árpáról, hisz ok vannak olyan érdekesek, mint a világiaskodó pesti nők vagy bukott táncosnők?
Vajon miért nem írta még meg magyar író e földnek a regényét, tavaszát és nyarát, mi történik a földben márciusban, mit csinálnak a növénymagvak a hótakaró alatt, hogyan nő az élet, hisz a növények élete érdekesebb, mert rejtettebb, mint az emberek mindennapi tevékenysége?
Pedig agrárország vagyunk, Európa éléskamrája, búzánk, borunk oly hírneves, mint vitézségünk, és a hosszadalmas háború alatt mindenki megtudhatta, hogy hazánkban legfontosabb és egyetlen igazi érték: a föld: miért nem írja meg senki a magyar föld regényét?
Egyszer Bródy Sándor kezdett a búzáról írni, de csakhamar visszatért a nőkhöz. Herczeg Ferenc és Molnár sohasem gondoltak még írásaikban Magyarország legérdekesebb faunájára. Bársony írt a lápokról, ingoványokról, Gárdonyi a csodálatos szívekről, Tömörkény a nagyszerű parasztokról, csak a búzát, Magyarország kincsét nem írta meg senki, amint egy földmívelő országban földjéből, növényféléiből táplálkozó és abban élő királyságban az íróktól várni lehetne.
Avagy könnyebb és hálásabb feladat a női szeszélyekről, férfibalgaságokról, gyermekes szerelemről írogatni?
Lehetséges, hogy ez jobban érdekli az olvasót, ámde az írónak nem lehet hivatása mindig a közönség szája íze szerint folytatni királyi mesterségét. Állítólag az írót bizonyos isteni hivatás küldte el a milliónyi falevelek közül, adott neki szívet, szemet, hárfát és ásót, hogy körülnézzen a földön, és apró betűkkel papirosra vesse, hogy dalolnak az emberek, és mi van a szívek mélyében.305
A divatok, eszmeáramlások, gondolat-légvonatok (amelyeket néha maguk az írók teremtettek) pontosan kiolvashatók a különböző korban élő írók műveiből. (Csak a legnagyobbak: Shakespeare vagy Dante építettek maguknak egészen különálló templomokat, ahol a maguk módja szerint dicsérték az urat, bármilyen szél fújt odakünn.) Az írók többsége szinte rabszolgája volt korának. Nehéz nem látni a jelenekben élő embereket, nehezebb nem hallani meg a valóságos élet lármáját, legnehezebb új eszméket oltani, új fényeket gyújtani és új tornyot építeni, ahonnan az életet látni lehet ismeretlen tájain. A korok divatja vezette az írók hajlékony tollat. (Mikor a legszerencsétlenebb nemzetnek éreztük magunkat, hazáról írtunk, őseinkről, hőseinkről, nemzeti regényeinkről álmodtunk. Angliában ugyanezen időben a nagyvárosi szegénységről, elhagyott gyermekekről, rossz iskolákról írják a legtöbb regényt. A franciáknál a divat szeszélye a demimonde felé hullámzik, míg a gondolkozó oroszok a jobbágyság felszabadításán törik fejüket.)
Nos, e háború alatt (és a háború után még inkább) bebizonyosodik, hogy e nemzetnek nem lehet más korszelleme, mint a föld. A követek a föld megosztásáról ábrándoznak, és kis földecskéről álmodik a somogyi baka messze Galíciában. Minden megingott régi helyén a háború orkánjában, csupán egy maradt ősi nyugalommal mindenhatóságában: a föld. Az ő gyönyörűséges, istenadta élete nem változott, és egy fűszállal sem nevelt fel kevesebb gyermeket kebelén. Búzája, termője, rétje, gyepes halma a régi. Az emberek csinálhatnak bármit, verekedhetnek, vagy egymás nyakába borulva sírhatnak, a természet végtelen fölényével átéli a föld a maga regényeit, a nap közelségét, a nap távolságát, míg a tengerek a sápadt holdat imádják.
Az elhullott drága embervér talán nem tűnik el nyomtalanul a föld mélyében, hisz az olcsóbb verejték nyomán is élet szokott fakadni. E kétesztendős esőzés talán a legdrágább májusi esője lesz Magyarországnak. A büszkén égbe meredő szemek alázatos, láb elé néző tekintetekké változnak; az árvaság, az özvegység, az emberritkulás majd ismét magukbaszállottakká teszik a magyarokat. Pillantásunk nem kalandoz el idegen országok idegen eszméi, hangulatai, divatjai felé, a gondolatunk fészkét őrző gólya módjára kelepei kis házikónk felett, és a jövőnkbe vetett reménységet a lábunk előtt keressük, e leghűségesebb barátban, anyánkban, szerelmünkben, a magyar földben.306
Még egyszer visszatérek e kis naplójegyzet eredeti céljához: a növényregényhez. Földünk megismeréséhez, a városi lakosság okosításához, magyar életünk megbecsüléséhez: szükséges volna, hogy íróink foglalkozzanak a föld regényeinek megírásával. Ha a vén, félkézkalmár Akadémiával lehetne beszélni, neki mondanám meg, hogy tűzzön ki összeharácsolt vagyonából tekintélyes pályadíjakat. De az orgazda mélyen ül pincéjében, majd csak a rendőrök felszólítására számol el sáfárkodásaival. Így talán a gazdák szövetségének kellene gondoskodnia arról, hogy írják meg a legigazabb magyar regényt, a magyar föld regényét, a tavaszt, a nyarat, a búzát honunkban, hogy bukott nőszemélyek helyett egyszer harmatos kalászok sorsát kísérje az olvasó figyelmező szeme.
(1916)307

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi