Új hold

Full text search

Új hold
– Kegyed szomorú és hallgatag – mondta hölgyem –, pedig én a tenger és a hold rokona vagyok. – Így szólt, s ezután nemsokára faképnél hagyott, mert még mindig nem tudtam mit sem szólani, bár előkelő rokonságával dicsekedett.
Ezután a holdat néztem – újhold volt, érdekes, sejtelmes, felleges, mint a közelgő tavasza az égitestnek –, valamint a fák között egyhangú nótáját dúdoló éji szél hangjait figyeltem. Az éjjeli természet furcsaságai mindig megigéznek. A nappali pipacsok vajon mit csinálnak most a leereszkedett sötétségben? Szarkalábak, búzavirágok mikor alusznak, hisz reggelre nyílnak, tehát éjszaka dolgoznak? És a búza, rozs és fenyőfák növését miért nem hallani? Talán azért tutul az éji szél a tájon, hogy a növények éjszakai hangjai örökké titokban maradjanak az emberek előtt?
Júniusi éjben, újholddal az égen, szélhírnök felhőrongyokkal a horizonton, vagy messziségben figyelő csillagszemek alatt, elsuhanó hölgyem a távolból visszakiáltja (mintha egy ős-leány énekelne a fák alatt): – Pedig én a hold és a tenger rokona vagyok.
A holdra nézek, felhőn át fémlik, mint egy álombéli leányarc, amelyet eltakar az álomvilág csodálatos füstje, az éj a távolban sóhajt, mintha egy új, nagy fenyőfa vagy tölgy született volna most e pillanatban a föld kérge alól, az esős levegő oly harmatos körülöttem, mint a gyermekszülés után az anyák ajka… júniusi éj, mondd nekem, a hold, a tenger és a nő valóban testvérek e nagy mindenségben, hol mindnyájan rokonok vagyunk, ásványok, halak, gyíkok és emberek?292
Álmoskönyvek és tudósok régi-régi talánya a nő holddal való atyafisága.
Legutóbb, mint egy orvosi újságban olvassuk, a német statisztikusok gyűjtötték össze a háború alatt a nők holdváltozásainak dátumait.
A pontos adatok alapján e szívós németek ceruzával a kezükben kiszámították, hogy milyen nemű leend az újszülött, midőn az egynapos szabadságra otthon járt német katona visszatér a szaloniki frontra.
A németekkel nem lehet tréfálni.
A statisztikusok félelmetes pontossággal dolgoznak. Mintha azért volna a rengeteg német a világon, hogy a ceruzával, az arabs számjeggyel vagy a logaritmussal feljegyezzen minden életnyilvánulást, amely a világon történik.
Már tudják, hogy hány szárnymozdulatot tesz a fecske egy perc alatt, ismerik a földet, a vizet, a levegőt, statisztika van a katona lépteinek számáról, a betegségről, halálról, részegségről, a varga és a takács életkoráról, a gyermekekről, a sermennyiségről, amelyet egy német polgár elfogyaszt, a balesetről, a monte-carlói birodalmi öngyilkosokról… a statisztika, mint egy ijesztő szürke torony álldogál a harcoló német katona háta mögött, és a láthatatlan gépezet feljegyzi, hányszor jut eszébe császárja, felesége, gyermeke… most végre az otthonmaradt nőkre került a sor, orvosok, szülésznők, rendőrségek dolgoztak együtt, amíg a német anyák holdfordulásaiból előállott az az impozáns, megdöbbentő részletességű statisztika, amelynek alapján a tudósok most a születendő gyermek nemét kívánják megállapítani.
Sőt a félelmetes német statisztika tud arról az elenyésző kis percentről a nők között, akik hűtlenségbe keveredtek, mondhatom, büszkék lehetnek a német férfiak az asszonyok hűségére.
Az orvos-újság, amely utolsó számában e háborús statisztikával foglalkozik, a hold fordulásával egyenes kontaktusba hozza az új kis német fiúk és lányok születését.
Újholdkor a statisztika érzékeny mérlege a fiúk tömeges születését jelzi, míg holdfogytával a kisleányok érkeznek Németországba a lelkek országútján. Ha negyedrésze igaz annak, amit a statisztikai táblázat szemléltetőn mutat (pedig a németek e száraz és nagy fontosságú tudományt legjobban értik: körülbelül eldőlt az álmoskönyvek, fanatikus tudósok, javasasszonyok problémája: a világra jövendő gyermek nemét lehet szabályozni.
Ha a végtelen szenvedés, amelyet a háború mért a nemzetekre,293 csupán ezzel az embertani eredménnyel végződne (amelyet állítólag a háborús katonák hazatérése következtében fedezett fel a német tudomány): akkor gyümölcse volna a fájdalomnak, könnynek, vérnek, romba dőlt vagyonnak.
A falanszter közeledésével bizonyosan még elviselhetetlenebb leend a lét, amelyet feledtetni minden időkben a szerelem volt hivatva.
A szerelem, akinek a holdhoz mindig nagy köze volt, különösen a hold leányai révén, gyanútlanul szálladozott az emberek és tengerek felett. Bizonyosan nem sejtette az égi tünemény, hogy szárnycsapásait egy szürke német jegyzőkönyvecskébe írja, midőn gyanútlanul visszaszállott az elhagyott fészekbe.
Repült a szerelem, és a hold jóakarattal kísérte útjában (mintha a tenger dagálya és apálya és a szerelem éjjeli őre volna a hideg csillagtest, míg a verejtékes munka zsarnoka, a napkorong felváltotta andalgó őrhelyén, és kinyújtotta a munkafelügyelő hosszú korbácsát a föld felett), gyanútlanul, tudatlanul, látszólag céltalanul repkedett az égi madár az emberi szívekből ki az éjbe, talán csak a bolondos pipacsok, jószagú búzák, hetyke szarkalábak tudták (magukkal hozván a mindenségből ez öntudatot), hogy miért szereti a szerelem a május és június havát.
De tudta a gyümölcsérlő, illatos ősz is a magáét rozsdavörös tájképeivel, merengő fellegeivel, elhalkult folyóival.
Télnek dunyhás hóesése, betemetett háztetője, hosszú estvéje és elcsendesült élete ismét csak közelebb hozta a lobogó vérű szíveket, hogy a szerelem csikorgó januáriusban is meleg fészket leljen az emberi képzeletben.
Magyarországon, a lakosság túlnyomó részének életmódja folytán az „őszi” és a „téli” gyerekek voltak többségben azon gyarló statisztikák szerint, amelyet a Kis Tükörben közöltek eleink.
A nyári évszak a munka ideje volt hazánkban, megfeszített erők, izmok, az elernyedt gondolatok csupán a mezei munkában lelnek kielégülést.
A szerelem pacsirtái szántanak ugyan a búzaföldek felett, de józan, dolgos népünk, pitymallattal aratásba kezdő, a setétség beálltáig kaszáló magyar legfeljebb arra vigyázott, hogy sarlójával fel ne dúlja294 a pacsirta fészkét, egyébként a verejtékét törölte homlokáról, és gyorsan aludt a kereszt tövében.
Született a gyerek, amint Isten rendelte, őszre vagy tavaszra, és a gondviselés kiszámíthatatlanságában megnyugodva vette népünk a leány-áldást vagy a fiú-gyümölcsöt. Nagy háborúk után, mondják a históriás könyvek, bőségesebb volt a fiútermés, mert a királynak katona kellett a régiek helyére. Békés időben elszaporodnak a nők, aminthogy mostanában elsokasodtak a világon, hogy szegénynek maguknak kellett már a kenyeret megkeresni, nem győzte a férfikar. A gyerek, az istenáldás, a mindenható szerelemben termett, mint a búza Magyarországon. Legfeljebb ott sopánkodnak a fiúgyermekért, ahol csupa lány vagyon. Amíg az anyák késői életükben, nemegyszer ötven esztendős korukban, megérlelik a várva várt gyümölcsöt. Boldog Magyarország, itt sohase panaszkodott senki a gyerektermés ellen. Öt, hat, tíz gyereket nevelt fel egy magyar anya, vegyesen fiút és leányt…
Vajon hogy lesz ezután, miután a németek beleavatkoznak az úristen dolgába?
Az újhold már a fenyőerdőhöz ért, a hátam mögött megszólalt egy madár is, pedig még setét van, és az órámon hármat mutat a foszforos mutató. Csak egyet-kettőt szólott a madár, álmából ébredt fel, mint a rossz gyerek. A júniusi mezők felett halovány fátyol lebeg, mint a víznek, sóhajnak, verejtéknek, álomnak a lepedője, amely alatt üdítő álmát alussza hajnalban a mezőség, miután a búzák, rozsok, vadfüvek, pipacsok egész éjjel a kalandvadász szél hazudozását, udvarlását hallgatták, éjfél után megadták a duruzsolva kért csókot, mire a vándorlegény hajnal előtt útra kelt a tájról. A hold elment. Valahol messze a tengeren itt csend van. A hold leányai aludni tértek.
(1916)295

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi