Az obsitos

Full text search

Az obsitos
A régi ezerforintos papiroson fiúangyalok fejképei voltak, sárgás és rózsaszíne volt a bankónak, házat, tehenet, lovat és bútort lehetett venni egy darabon – sok olyan ember volt Magyarországon, aki meghalt anélkül, hogy ezerforintosa lett volna, kupecek, kártyások, vásárosok viselték az ingük alatt, hogy csaknem le kellett vetkezniök, midőn sor került a fizetésre. Az öreg Burger, a nyíregyházi Rothschild a csizmájában hordta a teméntelen bankót, és nem nézték ki semmiféle társaságból, amikor az egyik lába nagyurával tologatni kezdte a csizmát a másik lábáról. Megsimogatták a ragyás nyakát, megütögették a széles hátát, kedvében jártak, amíg a csizma lehúzása tartott. (Pedig soká tartott, mert az öreg Burgernek szokása volt tízszer is meggondolni magát, amíg fizetett.) Egy igen piszkos kendőbe volt csavargatva a sok bankó, amitől kitágult az emberek szeme, elállt a lélegzete, pedig ezt a kendőt nem mosatta ki az öreg Burger marhahajcsár kora óta (annak negyven esztendeje volt). A sok bámulatnak az öreg Burger vetett véget: „Pfuj, de utállak, te piszkos cédula!” – mondta rendesen, amikor elhatározta magát a fizetésre. S így dobta el magától a szennyes papirosokat, mint valami betegséget. És sok százezer értékű föld és gazdaság maradt utána.
*
Öreg Burgerek vagyunk mindnyájan ezekben a napokban, midőn a bankót, amelyért tegnap még verejtékeztünk, megvetéssel tartjuk a pecsételő gép alá. Szemhunyorítás, panasz, szomorúság nélkül látjuk elveszni vagyonunk felét: aki nagyon sokat veszített, még nevet is a végén, mint az már az égett embernek szokása, miután jól kikáromkodta magát. Pfuj, te utálatos cédula! – mondogatjuk, amikor előszedegetjük a rossz napokra eldugott pénzecskéket. A zsidóasszonyszemű ezerkoronások, az elbámészkodott tekintetű százasok nem21 csalnak meg most sem. Jól tudtuk pecsét nélkül is, hogy legfeljebb az éhenhalástól mentenek meg – nemigen volt annyi, szénásszekérnyi bankója a magunkfajta embernek, hogy házat, tehenet, tanyát vásárolhatott, amire azelőttiben elég volt az öreg Burgernek az egyik csizmaszára. Ezek a barna asszonyok, elkomolyodott arcú leánykák, akik a bankókról nézegettek felénk: már régen kiábrándítottak magukból. Tudta ezt a sápadt zsugori, aki az éji mécs világa mellett rejtegette szalmazsákjába a gyűrött papirosokat, ha a szél megdöngette a kaput; tudta a gondtalan külsejű gavallér, aki úgy vasalta bankóit, mint gallérját; a dáma, aki erszénykéjébe parfümöt locsolt a papirosokra; a szegény asszony, aki harisnyák között, sóhajtva dugdosta az állam céduláit. Mindenki tudta már régen, hogy a háborúban elveszítette ártatlanságát a százasbankó leányzója, megöregedve, alig jártányi erejű anyóka lett az ezrespapír hódító barna nőjéből, a húszkoronás növendék leányából pedig csatangoló utcalány Pesten. Elmúlt ifjúságuk, midőn még dolgozni, alkotni, építeni tudtak ezek a képecskék, az öröm kis csengőit szólaltatták meg az emberi szívekben, felfújták a hólyagokat, és mámort loptak a könnyelmű női szívekbe. A megöregedett anyóka az ezresen még nem érkezett el sírjához, de már nem tud egyébről beszélni, mint múltjáról, amikor primadonna volt, virágkosarat és vért áldoztak értük az emberek. Milyen bohók voltak! – mondogatta fogatlan szájával –, milyen ügyesek, ravaszok, véres kezűek voltak, amíg megszerezhették maguknak! Mint álltak esőt és fagyot, zivatart, szégyent, megalázkodást, vérző verejtéket, hogy papirossal tömjék ki a mellüket. – És bölcsen, lemondóan mennek az anyókák az ispotályba, ahol darab időre meghosszabbítják kialvó életüket. Besántikálnak hosszú utazásukból a pecsét alá, de már maguk se igen reménylik, hogy még egyszer részük lehet az ujjongásokban, diadalmakban, feldobogó kedvekben, amellyel ifjú korukban fogadták őket, midőn a világban szerte kóboroltak, bementek minden házba, minden titkába az emberi lelkeknek, minden setétbe s minden fénybe, mindenütt tárt kapu fogadta őket…
Most koszorút kapnak a mellükre, mint az obsitosok.
(1920)22

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi