A kéjvonat

Full text search

A kéjvonat
Valami Bach-korszakból itt ragadt, kiült nadrágos vén hivatalnok csinálta ezt a szót – de kevés szó volt népszerűbb az országban, amikor a szőlőszagú István közelgett. Aki egész esztendőben sohasem utazott, aki nem cserélte fel jó ágya kényelmét a fogadók sovány matracaival, karosszéke süppedő öblét a vasúti lócával, finom, jó, hazai étvágyát a kocsmai koszt gyomorrontásával, az otthon andalgó csendjét a Kerepesi úti lóvasút tülkölésével: – az is utazási vágyat érzett, amikor kihirdették az országban, hogy az István-napi kéjvonatok Pest felé elindulnak. A kéjvonat volt az első, amely az idegenforgalmat megkezdte Pesten. A titka pedig csak az volt, hogy néhány forinttal olcsóbban fogott be a vonatba a masiniszta. A takarékos magyar hosszú ígérgetés után az ország fővárosába rándult családjával.
Milyen kedves embereket hozott ez a kéjvonat! Magyarokat, akiket többé sohasem fogunk látni se elevenen, se kalendáriumban, egy egész elmúlt országot, mint valami elmerült sziget lakóit.
Nem csoda, hogy mostanában ismét divatban van a múlt idők keresgélése, hiszen az elszegényedett ember élete végéig egykori gazdagságáról beszél. A régi Magyarországot látott elbeszélőknek manapság több hallgatójuk van, mint egykor a negyvennyolcas honvédeknek. Hallgatunk mesemondást azokról a potrohos emberekről, akik nem fértek be a szűk vasúti kupéba, elölről húzták, hátulról tolták őket, amikor Istvánkor a kéjvonattal Pestre utaztak. Szívesen elhisszük, hogy voltak olyan jóét vágyú magyarok, akik a Vérmezőn sütött ökröt akár egymagukban is el tudták volna fogyasztani. És ezredszer is szívesen olvasunk azokról a kiskutya alakú csizmahúzókról, amelyek minden fogadói ágy alól füleltek – amelyekért először szidta össze Pestet a vidéki ember, mert a sok járkálásban megdagadt lábáról nem tudta oly könnyedén levonni a csizmát, mint az otthoni csizmahúzóval.165
Hát bizony mentek sokat a Pestre került vidékiek a bámulatos városban! Nem is merte volna kinyitni a száját, aki nem látta a körmenetet a Szent Jobbal, aki nem járta be keresztül-kasul a múzeumokat, a szobrokat, a nevezetesebb templomokat, a középületeket. Megdolgozott a pesti atyafi vagy ismerős, amíg mindent sorjában megmutogatott a víztoronytól a cirkuszig.
 
Be jó volna még egyszer a kéjvonattal Pestre jönni; elbámészkodni a pályaház füstös üvegfedelén; érezni először azt a fogadói szagot, amely a régebbi szállodákban a konyhaszaggal keveredett; megcsodálni a nagyképű férfiakat az utcán (mindegyik tán miniszter), megbámulni a divatos nőket, akik bizonyosan grófnék; várni a lóvasútra a Császárfürdőnél, és ebédnél a kellnerrel megbeszélni, hogy melyik színházba érdemes elmenni estére!
Mily jó volna eltévedni az Operaház környékén, és háromszor is körüljárni az épületet, amíg a Sugár utat megtaláljuk; udvariasan visszaköszönni a piros sapkás embernek a „Pannónia” előtt; a „Szikszay” sarokablakából órákig nézni, amíg Podmaniczky Frigyes pepita nadrágjában átkel az úttesten; megállni az első ötemeletes ház előtt, és azt hinni, hogy mindazok a nők már régen szerelmesek, akik reánk mosolyognak az utcán!
Mily nagyszerű kéjvonat lenne az, amely ismét úgy hozna Pestre, hogy itt nincs más ismerősöm Bélán, a szállodai portáson kívül, apránkint kellene megtanulni, hogy a városi udvariasság még nem barátság, a kellner a borravaló kedvéért referál színházi ismereteiről, és a hölgyek arcukat nem mindig annak kedvéért festik, aki a pártérről rájuk szegezi látócsövét. Mily jó volna egy házszámot keresgélni, boldogan feltalálni a kocsmát, ahol már tegnap is ebédeltünk, az idegenek kalauzából megnézegetni a látnivalókat, és azt a nyakkendőt megvásárolni, amelyet a boltos már évek óta nem tud senkinek elsózni.
Kéjvonat! Ifjúság és tapasztalatlanság, ártatlanság és gazdagság: – ez volt a kéjvonat, amelyre István napján felszállottunk, és amelyről egy állomáson lemaradtunk. A vonat nem jön többé vissza.
(1923)166

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi