Jenei bácsi ötforintosai

Full text search

Jenei bácsi ötforintosai
Levél a szerkesztőhöz
Azon veszem magam észre, hogy kezdek amolyan régi jó táblabíró formájú magyar ember lenni, aki mindenre csak egy kézlegyintéssel válaszol, ami a jelen időben történik:
– Ez is valami? A múlt időben történtek az igazi dolgok! Ilyenformán a frankhamisítás izgalmai közepette is egy régi, ikszlábú, penészes szakállú, görbedt vállú, kis nyíregyházi fotográfus jut az eszembe, akinek az volt a híre, hogy ért az ötforintos bankók előállításához. Sőt, ha kedve szottyan hozzá: csinál is néhány darabot belőlük. Jenei bácsinak hívták, „fényirodája” volt a Nagykállói utcában, titokzatos, zöld függönyökkel voltak az ablakai beborítva, madárka kiröpülését ígérte a masinája elé állított gyermekeknek, vőlegényt ígért a drágalátos hajadonoknak, kemény bajszú férjet a vérmes özvegyasszonyságoknak, és minden esztendőben becsukták darab időre, amikor a parasztok a debreceni vásárban hamis bankót kaptak az ökreikért. Ilyenkor a kakastollas legények mentek Jenei bácsiért:
– Gyerünk csak, öreg. Megint hamis bankó jár a környéken.
*
Jenei bácsi gyermekkoromból való fotográfiáját ma is őrzöm – de „emlékemben élnek” még más régi uraságok is, akik a hamis bankóval atyafiságban voltak. Mert nem volt az olyan nagy dolog a régi szép Magyarországon. Azt lehetne mondani, hogy minden vidéknek megvolt a maga bankóhamisítója – többnyire a nagyra becsült fényképészek karából –, akik, miután Vácott vagy Illaván kiülték a maguk porcióját: megfelelő tekintélynek örvendeztek szülőhazájukban. Őket látogatták meg sötét estén kalapjukat arcukba húzott parasztuzsorások, akik szerettek volna kezdeni valamit a ládafiában összegyűlt jó bankóikkal. A keresztúri csárdás a pénzes kupecet azért falazta be a kéménybe, hogy majd bugyellárisa tartalmával szövetkezik312 a környékbeli bankóhamisítóval. Tudtak nádtetős, verébhangos szárazmalmokról, magános szélmalmokról, elhagyatott pusztai házakról, ahol egy-egy bankóprésnek kell rejtőzni. Hidd el, kedves Szerkesztő Úr, a régi szép Magyarországon nem volt nagyobb dolog a bankóhamisítás, mint a szűzdohány csempészése. Miért? Mert a magunkét hamisítottuk, és a közhiedelem szerint: legföljebb a mindenkori fináncminiszternek okoztunk vele kárt. Üsse kő Wekerlét! Marad még neki elég jó bankója.
*
Hát még azok a nevezetesebb úriemberek, akik rajzolói tehetségüknél fogva csak úgy úri stikliból pontosan lerajzolták a tíz- vagy ötvenforintosokat! Például Benedek Aladár (Náray Iván), az érdemtelenül elfelejtett jeles magyar poéta, aki baráti fogadás alapján olyan híven lerajzolt egy ötforintosat, hogy a legközelebbi boltban gondolkodás nélkül fölváltották. Thaisz úr, az akkori főkapitány azonban nem méltányolta Aladárunk úri passzióját, és a budai Fortuna-börtönbe csukatta. A poéta azonban itt is föltalálta magát. A börtönből verset írt a szép lelkű Erzsébet királynénak, amire a kegyelmes szív megenyhült: kegyelmet eszközölt ki felséges uránál a passzionátus úriember részére. B. A. emelt fővel hagyta el a Fortunát; azt hiszem, későbben sem hányták szemére ifjúkori csínytevését.
*
Hát ez mind a múlt időben történt. Egy dúsgazdag, a három B-vel (borral, búzával, békességgel) megáldott országban nem sokat számított, ha Jenei bácsi, a mihaszna fotográfus, nagy titokban lefényképezett néhány ötforintosat. Azért voltak Debrecenben meg Miskolcon a nagyvásárok, hogy a csizmadiák, gubások, kalaposok egy-két hamis bankót is kapjanak a sok jó között. És eszeveszett lett volna az a paraszt, aki elindult volna a tinója után, amelynek ára fejében hamis bankót nyomtak a kezébe. Hol volt már akkor a tinó? Túl a Tiszán, túl a Dunán. Hát, mondom, szelíd kisjáték volt a régi bankóhamisítás. Nem is kellett hozzá nagyon elkeseredni, nem kellett egy egész országot fölborítani, nem kellett kegyetlen és tréfára nem hajlamos idegen nemzeteket megharagítani. A vásáros, a boltos, a csárdás előre számolt azzal, hogy a bevételben hamis pénzt is talál. Faluvégi cigány,313 útszéli kovács, városi fényképész mit csinálhatott volna unalmában, ha nem pénzt? De mértékletesek voltunk a pénzcsinálásban is, mint általában minden dolgunkban. Nem bomladíroztunk elérhetetlen álmokért.
(1926)314

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi