1

Full text search

1
A Fehérvári úton két lovag poroszkál Buda felé. Nyári alkonyat van, a budai tornyokat aranyporral hinti be a búcsúzó nap, és a tornyok, midőn fejük már aranyos lett az alkonyatban, alakjuk többi részét sötét bíborba borítják. A nap a hegyek felett úgy vérzik, mint egy megölt óriás. A hegyek ormáról lepatakzik vére a Duna felé.
A lovagok az aranyfejű tornyokat nézik, és a tornyok közül kiszemelnek egyet, ahol az éjszakát óhajtják tölteni. Persze a legszebb és legnagyobb tornyot választották.
– Ott tán maga a király lakik – mondja az idősebb lovag, akinek hosszú, szürke szakálla és szürke arca volt. Az öltönye is szürke volt. Mintha finom hamu szitálta volna be tetőtől talpig a lovagot. A másik lovag ez ó-ember mellett fiatalabbnak látszott, bár a hamuszürke szín ellepte őt is. Ám a szeme fekete volt, és benne szenvedélyek ragyogtak. Sastoll volt a süvege mellett, és törökkendő volt a derekára kötve, mint a fiatal leventék viselték három-négyszáz esztendő előtt.
Most megszólalt a fiatalabb lovag:
– Én azt mondanám, Miklós bátyám, hogy hagyjuk a pihenést akkorára, amidőn már dolgunkat elvégeztük. Otthon, Muraközben pihenhetünk majd eleget…
Az öreg lovag, akit Miklósnak nevezett társa, csendesen csóválgatta a fejét.
– Ti mindig csak elsietitek a dolgokat, heves fiatalemberek. Mintha bizony elvinné előled valaki Csákfia Erzsébetet?
– Már hogyne vinné el – heveskedett a fiatalabb lovag. – Három kérője is volt mostanában egyszerre. Meg aztán otthon az öreg Futka is megálmodta, hogy varjúk és sasok harcoltak a muraközi vár felett. Bizonyos, hogy ez az álom veszedelmet jelent. Még az éjjel nyergembe emelem Erzsébetet, aztán megvédelmezem az egész világtól.540
– A világtól igen – dörmögte az öreg –, de a királytól nem. A király kolostorba csukatja azokat a leányokat, akik elszöknek a szülei háztól.
– Csákfia kedves embere a királynak – ellenkezett a fiatalabb lovag.
– De nem kedves embered neked. Haragjában tán még a leányát is feláldozza, hogy megbosszulja magát.
A fiatalabb vitéz lehajtotta a fejét. Hosszasan gondolkozott, majd csendesen mormogta:
– Akkor… akkor átmegyek a Murán. Török leszek.
Miklós lovag haragosan zörrentette meg a fegyvereit, mintha egy csomó rozsdás kulcs csörögne a derekán.
– Arról majd még beszélünk. Most pedig igyekezzünk, mert még a váron kívül lep meg az éjszaka.
Megsarkantyúzták szürkéiket – a lovak is szürkék voltak –, és az alkonyatba merült Buda felé nyomultak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi