NEGYEDIK ÉJSZAKA amely megbeszéli azokat az álmokat, amely álmok a szembetegségeket okoznák, és a szabadulás módozata ez álmok el…
NEGYEDIK ÉJSZAKA
amely megbeszéli azokat az álmokat, amely álmok a szembetegségeket okoznák, és a szabadulás módozata ez álmok elől
amely megbeszéli azokat az álmokat, amely álmok a szembetegségeket okoznák, és a szabadulás módozata ez álmok elől
„Nem éppen a legjobb dolog olyan házban lakni, amelyben kísértetek tanyáznak, de még mindig jobb dolog fedél alatt meghálni, mint a kóborló szelekben tölteni az éjszakát” – mondja egy régi Álommagyarázó Könyv. „Mert – így folytatja a könyv – nincsen olyan gonosz kísértet, amelyet előbb-utóbb meg nem szokhatnánk. És már arról is van tudomás, hogy a kísértet szökött meg a háztól, ahová valaki beköltözött.”
Nem akarom azt mondani, hogy elhiggyük a régi Álmoskönyvek nyámmogásait, de sohase árthat elgondolkozni olyan dolog felett, amelyet látszólag meg nem értünk. Így például: hogyan lehetséges megszokni vagy megszöktetni a kísértetet a régi házakból?
A kísértettől mindnyájan tudjuk, hogy ő nem más, mint egy bennünk rejtőzködő és visszavándorló álom. Hiába kopogtatnánk nappal a falat, amerre a kísértetet elmenni láttuk – a kéményből sem hullana más zörgetésünkre, mint tisztátalan korom, pedig a hagyomány szerint a kísértet többnyire a sötét kéményben szeret lakni. Bátor emberek már felforgatták fenekestül a házakat, ahol kísértetet sejtettek. Sőt nagy kocsirudakkal a kezükben lesben állnak azon a keresztúton, amelyen a kísértetnek el kell vala haladnia… Hiába volt minden. A kísértetet nem foghatták meg, nem üthették le – másnap reggel ébredésnél mégis piros volt a szemük az éjszaka után, amely szempirosság a legbiztosabb jele annak, hogy kísértet járt a háznál. Arról a bizonyos lidércnyomásról, amelyből úgy ébred fel az ember, amint fuldokló kimenekszik a víz alól: talán nem is kell beszélni, mindenki ismeri.
A régi emberek mindenféle babonaságokat használtak a kísérteties álmok ellen. Talált lópatkót szegeztek a küszöbre, hogy azon a Rossz át ne léphessen. Légyölő növényeket raktak az ablakaikba,601 mert a kísértet néha csak egy légy alakjában kezdi el zümmögését az alvó felett – amint hogy a pók is csak ártatlan játékot látszik űzni a hatalmába került darázzsal, mielőtt azt végleg megkötözné. A kísértet-félő emberek az ágyaikba is mindenféle szagos füveket raktak, amelyek részint az egészséges álom jótékonyságát, részben a kísértet elleni védekezést szolgálták.
A kísértet és vele a rossz álom mégiscsak beszökött valahogy a szobába, és másnap olyan piros volt az ember szeme, mintha egész éjszaka holt mellett virrasztott volna, pedig holtember hál’ Istennek nincsen a háznál. A rossz álom elbújt a régi széklábba – mondták a régiek –, holott mindnyájan tudjuk, hogy a rossz álom belőlünk jött vala elő. A kísértet megállította a falióra ketyegését, hogy szabadon végezhesse tennivalóját – állították ugyancsak az óemberek –, pedig tudjuk, hogy az órák mindenütt a világon lejárnak. A kísértet elrejtőzött a függöny mögé – mondták nagyapáink –, pedig ha jobban szemügyre veszik az ablakot, bizonyosan találnak azon egy hasadékot, amelyen át a szél és a mozgalmas éjjeli levegő beosonhat a szobába. Ugyanezért mondják a régi emberek, hogy azokban a házakban, ahonnan már sem a széklábból, sem az órából nem lehet elűzni a kísértetet: a hortyogó embert kell alkalmazni.
Kifele, miféle az a hortyogó ember, hogy jelenlétének ilyen jótékony varázslatosságot tulajdonítanak? Minden vidéken van belőle egypár példány. Szemrenézve éppen olyan embernek látszik, mint más közönséges ember: külsőleg mi sem árulja el tulajdonságát. De ha beköszönt az éjszaka, akkor csak arra ébrednek fel a tiszántúliak is, hogy valamely különös okból nem tudnak aludni – mintha egy egész erdőséget fűrészelnének a Tiszántúl. Sárban, hófúvásban rekedt vásáros-szekerek, amelyek reménytelenül várják a reggelt szerte az országutakon: lovaik végső erőfeszítésével megindulnak. Hétalvók, akiket már azzal sem lehet felébreszteni, hogy a rézmozsárban diót törnek az orruk alatt: felrettennek, és a padlás felé kezdenek szállongani. Mi történt? Megjelent a hortyogó ember a vidéken! Az ilyen hortyogó embert fel kell fogadni néhány éjszakára, és akkor majd rájönnek a ház lakói, hogy puszta álom volt képzelődésük a kísértetről.602
Nagyon ritkán, de már az is előfordult, hogy a hortyogó ember sem tudott tiszta munkát végezni a rossz álommal. Megesik ugyanis, hogy a hortyogó megfordul álmában, amit neki megtiltani nem lehet, amikor is darab időre elhallgat. Ezt a pár percet szokta felhasználni a rossz álom éji madara, hogy a sötét sarokból előreppenjen, és megkapirgálja a halántékát azoknak, akiknek halántékán sem csirke, sem kakas kapargatásának a helye nem látszik, de még csak az okuláré szára sem hagyott nyomot. Az ilyen váratlanul jövő rossz álom ellen a régi álomfejtők ajánlották a kolompot is, amelyet a csuklójára kell kötni annak, akit álmában a kísértetek gyötörnek. A védekező ember okvetlen felemeli a kezét, mire a kolomp megszólal, a megváltó ébredés bekövetkezik. (Gyermekeknél, hajadonoknál elegendő egy karácsonyról maradt kis csöngettyűt alkalmazni, míg a színészeknél és más komédiásoknál hasznos a színházi csengettyű.) Ezt az eljárást a kísértet elriasztásának hívják. Bőséges éjjeli kolompolás után aligha vörös valakinek a szeme.
Ám vegyük most végül azt az alig előforduló esetet is, amikor a kísértetet sem hortyogással, sem kolompolással nem lehet elzavarni… Ilyenkor nincs más teendő, mint meg kell szelídíteni a kísértetet. Ravasz nőknél ez könnyű dolog, mert ők mézes-mázos beszédükkel, hízelkedéseikkel, rábeszélésükkel elbírnak a konok kísértettel is. Rendszerint ajánlanak valamely címet a közelben, ahol a kísértetjárásra szükség van. A vallásos nők is hamar megszelídítik rossz álmaikat – különösen a karácsony előtti időkben, elmennek előlük a hajnali misére. (Még nem volt olyan rossz álom, amely Adventkor a templom küszöbét átlépni merészelte volna.) A gyermekes nők szorosabban karolják magukhoz gyermekeiket, amire a leggonoszabb kísértet is abbahagyja ténfergését. – A férfiak közül könnyebben menekülnek meg a bajtól is a pipás emberek. Mert a pipázás sok mindenféle betegség ellen bizonyult már hasznosnak. Megmenekülnek azok is a makacs kísértettől, akik mindenféle erős italkortyokkal karcoltatják végig a torkukat, ha éppen nagyon rossz álmuk volt. De mit csináljanak azok, akik nem pipáznak, nem isznak, csak tehetetlenül várják a reájuk szálldosó rossz álmot? Ezeknek valóban nem lehet ajánlani mást, mint603 az ágyuk mellé készített lőcsöt, vagy nehezebb esetekben: a kocsirudat. Sok férfiruhában trabancírozó kísértetről kisült már az első meglegyintésnél, hogy őkelme nem más, mint sírdogáló asszonyember. A kocsirúddal védekezőknek másnapon sohasem tudott piros lenni a szemük a rossz álom miatt.604
