6
6
– De addig meg akarom fogdosni a kísértetet, amely esténként a padláson szokott alkalmatlankodni!
Ha talán ebéd előtt vagy este áll elő tervével Béla: bizonyára más fogadtatásban részesül terve a hölgyeknél. De most ők is ebéd után voltak, nemigen érdekelte őket más ezen a világon, mint a zöld cserépkorsó tartalma, Béla lelkesedése a kísértet iránt nem talált fogékonyságra.
– Úgy emlékszem, gyermekkorom óta szolgál a házunknál – mond Sztárayné egy hosszú szárú pipára gyújtva, amelyből éppen úgy fújta a füstöt maga körül, mintha a megboldogult Sztáray úr ülne a helyén.
Amíg Mathilde egy virzsinia szivart vett elő, és az abban rejtőző szalmát a feketekávés findzsán elhelyezte, hogy a szivar meggyújtásához elég alkalma legyen.
– Hát aztán mit csinálunk kísértet nélkül, miután amúgy sincs senkink, anyám? – kérdezte Mathilde az asztalon át.
– Mit csinálunk kísértet nélkül? – felelt ugyancsak Sztárayné, mintha most jött volna rá, hogy milyen érték is van a házukban, egy valóságos kísértet, amely száraz lóbőr módjára nyikorog éjfélkor. – Vajon micsoda kárpótlást kapunk, ha egyetlen kísértetünktől is megválunk? Ki lesz helyette?
– Ki lesz helyette? – kérdezte Mathilde. – Vajon ön, Béla úr, tudná pótolni a kísértetet?
– Érzelmeimet maga iránt már régóta ismerheti, Mathilde… Ha akarja, akár kísértet is leszek a házuknál – mond Béla a legmeghatottabb hangon, ahogy csak régi regényekben beszéltek a férfiak.
– Csakhogy ezt meg kell gondolni! – felelt Mathilde helyett anyja. – Utóvégre egy régen bevált kísértetről van szó… Vajon ön ott290 tudná hagyni a szép huszáréletet, és díjnoknak beállni az adóhivatalhoz?
– Mathilde-ért mindent – mond Béla ugyancsak a lelkesség kitörésével.
– Hát ha így van, üljön ön le közénk, és vegyen egy poharat maga elé – rendelkezett a pipaszár mellől az öreg Sztárayné.
Béla megköszönte az engedelmet.
És valóban beállott kísértetnek Sztárayékhoz. Kútágas vagy karó, álldogáló kóró a kert alatt vagy hasonló foglalkozású lény lett az egykori szép huszárból. Szerelmesen és boldogan üldögélt az adóhivatalban, ahol sikerült díjnokságot vállalhatnia. Sohase mondta senkinek, hogy csalódott volna életprogramjában. Ez akart lenni. Kísértet egy öregasszony és a leánya mellett. Így múlt az idő Szent Mihály után egykor a Nyírben. Elmúlt.
(1932)291
