3 A kulacs befolyása a közérzetre
3
A kulacs befolyása a közérzetre
A kulacs befolyása a közérzetre
– Hallottad már süvöltözni a szelet a kályhacsőben, amikor az embernek nincs kedve elmozdulni otthonából, ellenben fitos orrú hajdút vagy kályhafűtéstől megbámult szolgálócskát küld maga helyett, pedig tudja, hogy mily fontos a pontosság a mindennapi életben? – kezdte Laci bácsi, akinek szavára valóban morogni, süvíteni kezdett az északi szél a Rigó kis vaskályhájában, még a lobogó tűzön is által. – Egész éjszaka éreztem ezt a közelgő szelet a repedt térdkalácsomban – mond mellékesen Laci bácsi.
– Érezted már, hogy azok a bizonyos váladékok, náthák, köhögések, izzadmányok, tisztulások rendszerint olyan éjszaka hagyják el az emberi szervezetet, amikor odakünn a nagy természetben is valamely változás van: hirtelen lehűl az időjárás, mert egy jégfelhő vonult át a tájon, szélvihar kerekedik északnyugat felől, amely betör az országot környékező hegyláncok szorosain át; és te, Szent Mihály, nem is tudod, hogy miért betegedtél meg hirtelen! – Így Laci bácsi, akiről csak ilyen magánbeszélgetésekkor derült ki, hogy komolyan is tudja az élet dolgait, nemcsak mindig azt a nótát fújja (amit társaságban szokott), hogy: „…Kanapé,… kanapé.”
– A csillagok járásának is sok közük van ahhoz, hogy az embernek milyen a közérzete, mert az ember nem olyan önálló lény, hogy kivonhatná magát a leghatalmasabb égitestek, mint a Nap, a Hold és a bolygók befolyása alól. Mik vagyunk mi? Csak porszemek, mikor például egy üstökös rohan végig a világűrben… Olyant üt a vállára az embernek egy ilyen csillag megjelenése az égi firmamentumon, hogy az árokba vagy ágyba fordul tőle. A holdjárásról pedig az asszonyok beszélhetnének, de ehhez semmi közünk.
Szent Mihály, bár máskor nagyon élvezte volna a tudálékos közjegyzőhelyettes341 úr előadását, azonban az órára pillantott a Rigóban, és a hosszú, fekete bajszokat az óra lapján közelegni látta nyolc óra felé, amely idő az „ő ideje” volt, mint bizonyos urak mondanák, akik a kisvendéglőkben nemcsak a maguk „asztalát”, „székét”, „helyét”, de „idejüket” is megállapítják. Ezért így szólt az előadóhoz:
– Tehát nincs valamely különösebb gyógyszere Laci bácsinak a betegségem ellen?
– De van, fiam. Ez pedig a kulacs, amelyet éjszakára magad mellé kell készíteni, hogy a kísértetektől, betegségektől és a velük járó kellemetlenségektől megszabaduljál.
– De nem rossz a kolbász vagy sódar fogyasztása sem olyankor, mikor az ember aludni nem tud. Csak egyél nagy, álmatlan, félelmes éjszakán egy darab hideg pecsenyét az ablakodból, megfelelő fagyos zsiradékkal, asztalkendőbe csavart, puhán maradt kenyérrel, hozzá valami savanyúsággal, amiről ugyancsak előre gondoskodik az okos ember: mindjárt más lesz véleményed az álmatlan éjszakáról. Persze, új a helyzet, ha az embernek a messzi éléskamrába kell kimenni éjszaka, hogy egy füstölt hurkát leakasszon a szegről, de végeredményben attól is, mint minden álom közben jött étvágyas evéstől újra lehet aludni. Ám, a kulacs ágy mellé való helyezését semmiképpen sem szabad felejteni.
Így Laci bácsi.
Ezután megsúgta titkát a kulacsról.
Ám mi hagyjuk az öreg írnokot, akinek különben se vehetnénk semmi hasznát, kövessük Szent Mihályunkat tevékenységében, mert életében már elégszer szenvedett feljegyzésre érdemes dolgokat. Ki tudja? Talán most a kulaccsal is.
