2 Mi történt azután, miután megkedvesedtünk?

Full text search

2
Mi történt azután, miután megkedvesedtünk?
– Hát hol kezdődött a „megkedvesedés”? – kérdezte özvegy Sztárayné (Rózsi), aki anyós létére magára vállalta a nehéz feladatot, hogy leánya, Mathilde, Szent Mihályné helyett kivallatja a gyöngélkedő úriembert: hol járt két nap, két éjszaka, mert ilyesmire mindig kíváncsiak az asszonyok.
Persze a vallatáshoz megfelelő gyöngédségre, valamint egy jó tányér köménymagos rántott levesre (füstölt hús levével, csurgatott tésztával és tojássárgájával) volt szükség, mert ilyen háziasan készült levesben amúgy se lehetett része a kalandozó korhelynek (amíg például365 káposztalevest, amelyet különben is a korcsmárosnék tudnak főzni a legjobban: akárhol fogyaszthatott).
Azért csak betegnek való rántott leves kellett a vallatáshoz.
– Hát hol kezdődött a „megkedvesedés”? – kérdezte Sztárayné nyájasan, amíg Szent Mihály megfelelő nyögések közben a levest az utolsó cseppig elfogyasztotta.
Miután komolyan gyanakodni lehetett arra nézve, hogy Mathilde valahol, valamerre, kisírt szemével és piros orrával hallgatózik, Szent Mihály súgva felelt:
– A Rigóban…
– Tegnapelőtt este – bólintott Sztárayné. – Éjféltájban Istvánt, a hajdút, szokásunk ellen, érte küldtük, Szent Mihály, mert nyugtalankodtunk távolléte miatt, de István azzal tért vissza, hogy úgy az uraknak, mint a cigányoknak nyomuk veszett.
– Ez lehetséges, mert az órát senki se nézte közülünk – felelt Szent Mihály megfelelő bűntudattal, mert neki mint családos embernek mégiscsak meg kellett volna nézni az órát.
– Lehet, hogy az óra állott, mint ez régi szokása a Rigó korcsma órájának – segített Sztárayné a hazugságokban Szent Mihálynak, mert okos asszony létére igen jól tudta, hogy a férfiak amúgy is hazudnak bizonyos dolgokban.
– Lehetséges, hogy az óra állott, de különben is nagyon kedves társaság vetődött össze, amelytől nehéz lett volna elbúcsúzni a szokásos nyolcórai harangszóra. Itt volt Akáci, az állami tiszttartó, akivel dohánybeváltási ügyekben meglehetősen sokszor van személyes érintkezésem, mint tudja, Rózsi.
– Ismerem, a vén gazembert, még szilvafa korából, mindig cigányul beszél, ha lerészegedett – felelt Sztárayné.
– Ott volt Andrási, ugyancsak dohánybeváltó hivatali megbízott Bátorban, egyrangú velem, de ő kocsin jár, mert vidéken szolgál. Igaz, sok baja van a zsebtolvaj kocsisokkal. Soha annyi dohány nem termett Bátorban, mint az elmúlt évben, amelyet most szállítottak be a központba. Ezt is meg kellett ünnepelni.
– Igen – felelt ravaszkásan özvegy Sztárayné –, boldogult uramnak is az volt az elve, hogy az egyenrangú és egy életkorú urak egymás közötti barátkozása szükséges. Uraknak egymás között van a helyük.366
– És Laci bácsi nem volt a Rigóban? – kérdezte hirtelen Sztárayné a vallatás folyamán.
– Ó, igen – felelt szórakozott, elnyújtott hangon Szent Mihály, mintha nem tartaná fontosnak a dolgot. – Laci bácsi minden este a Rigóban szokott lenni; most csak azért volt jobb kedve, mert egyheti szabadságot kapott a közjegyzői irodában. Igaz, hogy az öreg egyébkor agyondolgozza magát, mindenben helyettesíteni kell a főnökét. Mi nem is tudjuk, hogy egy vidéki közjegyzőnek mennyi dolga van! Éjjel is elhívják, mint valami orvost, amikor végrendelkezni kell. Vigyáznia kell a végrendeleti tanúk megbízhatóságára, az aláírásokra, a végrendelkező szava akaratára, a megfelelő bélyegekre. Egy káptalan a feje.
– Van szerencsém ismerni az ipsét – mond az özvegy Sztárayné. – A Rigóból hová tette Laci bácsi a célt abban az elpusztíthatatlan bundájában és vadászkalapjában?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi