2 Az új paradicsomos káposzta megjelenése

Full text search

2
Az új paradicsomos káposzta megjelenése
Hol szedte össze Kanyurszky György (előbb egy nagy társadalmi réteg „Gyurká”-ja, később „Gyuri bácsija”) a megfelelő vendégeket?
Nem „találomra” hívta meg őket, hanem hosszabb tanulmányozás után.
Ezekre a tanulmányozásokra szolgáltak azok a téli napok és esték, amelyeket Kanyurszky György hivatalos állásánál fogva a főváros területén töltött. A Duna zajlott; az egyetemen előadásokat kellett tartani régi perzsa vagy indiai vagy egyiptomi iratok tartalmáról („amit amúgy se értettek meg a bikficek”), Kanyurszky György nem mehetett haza Visegrádra. – Természetesen nem tartott külön lakást a fővárosban, mert ez pazarlás lett volna, ugyanezért a fővárosban töltött napjait és éjszakáit azoknak az embereknek a tanulmányozására szentelte, akiket majd tavaszi időben (mikor a közlekedés már könnyebb Visegrád és Budapest között) vagy nyáridőben (amikor a semmire se jó Egyetem [„mert mindent amúgy is magának kell tanulni az embernek, nem az iskolában”] kapui zárva vannak). – S így vendéglőről vendéglőre, kávéházról kávéházra vándorolgatott embertanulmányozási szempontból, a fővárosban töltött éjszakákon. De nappal is, ha professzori teendői megengedték.
Kereste a jó étvágyú embereket, akiket majd vendégül láthat.
Finom, kicsit szatirikus arcával (mint az igazi jó emberek arca, akik főként magukat nevetik ki) megjelengetett mindenféle olyan józsefvárosi vendéglőkben, amelyek híresek voltak a kosztjukról és a bennük székelő asztaltársaságokról.
Hozzáértőknek nem kell sokáig magyarázni, hogy evés közben mennyire kiismerhetők az emberek, amikor önfeledten, unottan vagy étvágytalanul, de kötelességszerűleg adják át magukat a táplálkozási folyamatnak.421
Kanyurszky György sohase törődött tovább az első megpillantásnál azzal az „emberével”, aki például mogorván bánt a felszolgáló pincérrel, vagy ellenséges szemmel vizsgálgatta az asztalra került ételt, mintha abban legalábbis patkányméreg volna elrejtve. Nem törődött azokkal a vendéglői emberekkel sem, akik hosszú állal, mély, de nem szívből jövő hangon felelik unottan a pincér felkínálkozására, hogy: „ahogyan gondolja, kedves barátom.” S nyomban az esti lapot veszik elő a frakkjuk zsebéből, hogy tovább olvasgassanak.
Kanyurszky György a józsefvárosi (ferencvárosi, sőt belvárosi) tanulmányútjain azokkal a kocsmai vendégekkel érzett szívrokonságot, akik nyájasan, megelégedetten, minden gondjukat és bajukat egy másodperc alatt feledve: telepedtek le a vendéglői asztalhoz, és lehetőleg jámbor ábrázattal, néha a zsebből elővont szemüveg használatával fogtak neki az étlap tanulmányozásának. Végigolvasták az étlapot – mintha minden felsorolt ételnek az ízét képzeletükben elgondolták volna –, megkérdezték a pincért a meggondolásra méltó ételek állapota felől („tud valamit az a kacsa?” „hány napos ez a felsálszelet?”) – aztán bizonyos életöröm nyilvánításával csaptak fel egy ételnél, mondjuk: az új káposztánál (frissen sült karmenádlival) annak említésekor. „Valóban? Már új káposztájuk van a konyhán?” – „Mégpedig új paradicsommal!” – felelt ünnepélyesen a pincér. A vendég szótlanul bólintott a megilletődéstől, mire Kanyurszky György érdeklődve közelebb húzódott.
Ez a vendég az ő embere. Hiszen neki van a legjobb új káposztája egész Magyarországon. De titka van az új káposztának.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi