5

Full text search

5
Gerzson, a takarékpénztár könyvelője, habár egy ilyen lábujjhegyen járó, félelmetes alázatosságú, kedves emberről alig tételezné fel valaki: tudta is a magáét, ott a cukrászda sarkában.
Azon kezdte, hogy nemcsak a városban, de más, távolabbi pontokon is mindenki tisztában van azzal, hogy Horizonty úr váltóaláírását használhatni csak tisztességes dolog lehet. Kevés olyan manupropia került még az ő (Gerzson) kezébe, amellyel nagyobb figyelemmel bánhatott volna. A takarékpénztárak ma csak örvendeznek a kitűnő összeköttetésnek, amellyel Horizonty úr a takarékpénztárat megtiszteli. Horizonty úrral üzleti barátságba kerülni: ez álma lehet mindenkinek, aki valaha pénzügyekkel foglalkozott.
– No és mi lesz a „gubával”? – kérdezte Horizonty úr olyan hangon, amely egyszeriben megértette a követségben járó könyvelővel, hogy itt az udvariaskodás mit sem használ, Horizonty úr elsősorban pénzt akar.
Gerzson tehát nem is sokat kerülgette tovább a dolgot. Tudomására hozta Horizonty úrnak, hogy a takarékpénztár hajlandó is az igényelt háromszáz forintos kölcsönöcskét folyósítani, de a váltón még hiányzik egy nagyon fontos aláírás. Ez az aláírás pedig éppen annak a nagyon tiszteletreméltó hölgynek, nagy reményű kisasszonynak az aláírása volna, akinek udvari bálban való megjelenéséhez kellő lelkesedéssel látnak hozzá a helybeli patrióták, akik a báli meghívó jelentőségével tisztában vannak.
– Szóval, a leányom is írja alá a váltót, a vexlit? – kérdezte foghegyről Horizonty úr.
A főkönyvelő tiszteletteljesen bólintott. – Ez volna legalázatosabb kérésünk…
– Terka! – kiáltotta Horizonty úr, a cukrászda előtt szokott helyén,437 a bricskán üldögélő kisasszonynak. – Gyere be. Váltót kell aláírni.
A kisasszony engedelmesen mosolyogva kilépett úti takarói és plédjei közül, egyetlen ugrással a cukrászdában termett, és teljes biztonsággal írta nevét a váltó kellő helyére:
– Elkészültünk mi már erre otthon – dörmögte Horizonty úr. – Terka, vigyáztál az ypszilonra?
A kolostorban tanult hegyes betűk olyan szabályszerűen díszítették a zöld váltópapirost, hogy Gerzson úr, aki az írásbeli munkálatokat mindig méltányolta, elragadtatva csettintett.
– Pompás aláírás! – szólt, és elhozta a háromszáz forintot a takarékpénztárból.
(1933)438

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi