A FERTŐZŐ BETEGSÉG KIALAKULÁSA
A FERTŐZŐ BETEGSÉG KIALAKULÁSA
Ahhoz, hogy fertőződés esetén a kutya megbetegedjen, három alapfeltétel szükséges:
- elegendő kórokozónak kell a szervezetbe jutnia,
- ezeknek megfelelő kórokozó támadóképességgel kell rendelkezniük,
- le kell győznünk a szervezet ellenálló képességét.
Elegendő kórokozónak kell a szervezetbe jutnia, mert kisszámú kórokozót a szervezet védekező mechanizmusa megsemmisíti.
A kórokozó támadóképességét virulenciának nevezzük. A virulencia általában különböző, még az ugyanazon fajta kórokozóké sem egyforma. A támadóképesség csökkenhet, sőt egyes esetekben meg is szűnhet. Ez teszi érthetővé azt, hogy egyes esetekben a járványok maguktól megszűnnek... A kórokozók virulenciája különböző behatásokkal (kémiai anyagok, hő) mesterségesen is csökkenthető. Az ilyen csökkentett virulenciájú vírusokat alkalmazzák oltóanyag-termelésre. A kutya nagyon gyakran fertőződik, mégis aránylag csak ritkán, esetleg sohasem betegszik meg. Szervezete ugyanis olyan védekező mechanizmussal, ellenálló képességgel rendelkezik, amelynek segítségével a kórokozók támadását kivédi.
A szervezet ellenálló képességét a magzati korban és a méhen kívüli életben különböző körülmények csökkenthetik.
A vírus átvitele: Általában a vírusos betegségek ott terjednek könnyebben, ahol sok kutya gyűlik össze egy helyen, tehát kutyakiállításokon vagy kennelekben. A fertőző légcsőhurutot (tracheobronchitis) az a vírus okozza, mely a levegőből jut be a szervezetbe a légutakon keresztül (1). Egynémely ellenállóbb vírus átterjedhet közvetlen érintkezés révén (2), vagy az általuk fertőzött tárgyak - kutyaól, fésű, kefe, evőtál - közvetítésével. Sok kutya, mely ételmaradékok után turkál a szemétdombok tájékán, a fertőzött étel lenyelésével kapja el a betegséget (3). Más típusú vírusokat állatok terjeszthetnek: rovarok, kullancsok csípése, vagy veszettség esetében egyéb emlősök harapása (4). A nyílt seb a vírus behatolásának másik útját szolgáltatja, mely ily módon bejut a vérbe (5). Vannak aztán olyan apró vírusok, melyek áthatolnak a méhlepényen, s megfertőzik a szuka tejét, s ily módon még a születés előtt vagy közvetlenül utána átvivődnek a kölykökre is (6)
Az anyakutya helytelen tartása, szakszerűtlen etetése, a beltenyésztés, valamint a különböző betegségek csökkenthetik az utódok ellenálló képességét.
A méhen kívüli életben mindenekelőtt a kutya helytelen tartása érdemel említést. Az ilyen eb ellenálló képessége gyengébb, mint azé, amely idejének jelentős részét a szabadban tölti, ahol eleget mozoghat, sokat van levegőn. A nedves, nyirkos helyen tartott kutya ellenálló képessége ugyancsak nagymértékben csökken, s könnyen meghűlhet. A rosszul szellőztetett kennelekben a kutyákon légzőszervi hurutos bántalmak jelentkezhetnek, s ezek elősegíthetik a különböző vírusos betegségek kialakulását.
A rendszeres mozgás hiánya is veszélyezteti az állat egészséges ellenálló képességét. A kielégítő mozgás erősíti a szervezetet, s ezzel a védekezőképessége is javul.
Az etetés szakszerűsége is fontos tényező. Az elhízott vagy a sovány állat ellenálló képessége csökken. A kölykök és a fiatal állat védekezőkészségét károsan befolyásolja fehérjehiány, az egyes vitaminok és ásványi anyagok hiánya vagy ez utóbbiak nem megfelelő aránya.
Egyes fertőző betegségek fellépésénél nagy szerepe van az időjárásnak is. A megfázás, a megázás ártalmas hatása közismert. De bajt okozhat tavasszal és ősszel a nedves, szeles időjárás, nyár végén a fülledt levegő, s olykor a hőmérséklet erős napi ingadozása is. A meteorológiai frontátvonulások - valószínűleg az idegrendszerre hatva - ugyancsak befolyásolják a szervezet működését.
Fertőződés esetén küzdelem indul meg a kórokozó és a szervezet között, amely azonnal mozgósítja védekező mechanizmusát. Ha elpusztítja a "betolakodót", akkor ezzel a folyamat be is fejeződik.
Előfordulhat, hogy a kóros folyamat megállapodik, de később, amikor a szervezet ellenálló képessége valamilyen okból csökken, a kórokozók ismét erőre kapnak, s a betegség fellobban. Ezt néma vagy lappangó fertőzésnek nevezik.
Fogékony szervezetben a kórokozó vérfertőzést idézhet elő, majd a vérárammal eljuthat a belső szervekbe és az idegrendszerbe, ahol kialakulhat a betegség enyhe vagy súlyos alakja.
Lappangási vagy inkubációs időnek nevezzük azt az időt, amely a kórokozóknak az állat szervezetébe jutásától a fertőző betegség első tüneteinek megjelenéséig tart. Ez lehet óra, esetleg több hét.
Az első tünetek tulajdonképpen akkor jelennek meg, amikor a védekező mechanizmus már nem elég hatásos. A kórokozók elárasztják a kutya szervezetét, s hamarosan különféle általános tüneteket - étvágytalanságot, lázat, gyengeséget stb. - idéznek elő.
