Fogékonyság

Full text search

Fogékonyság
Beszéltünk már róla, hogy amikor a kölyök reagálni kezd más kutyákra vagy emberekre, élete szellemileg döntő szakaszához érkezett - az úgynevezett "kritikus időszak" kezdetéhez. Az emberrel való ismételt "találkozásai" során kialakulnak benne azok a vonások, amelyek hűségessé és barátságossá teszik. Ezt a folyamatot, illetve azokat a hatásokat, amelyek ebben az időszakban érik, az etológiai irodalom kapcsolatfelvételnek (szocializációnak) nevezi. Ez tulajdonképpen egy olyan megváltoztathatatlan, "vissza nem fordítható" tanulási folyamat, amely során a kölyök elkezdi a fajára s a faj "társadalmi életéhez" szükséges ösztöntevékenységet a környezetre alkalmazni. Az a helyes gyakorlat, ha a kapcsolatteremtés egyetlen ember vagy nagyon kisszámú embercsoport (család) hatására történik. Ilyen esetben a kölyök és az anyja, valamint az emberi család együttesen valami falkafélét alkot, és az ezen belül stabilizált kapcsolatok igen erősek lesznek. Van amikor a kölyök fejlődése során az anya jelenlétéről lemondanak, hogy ezzel a kiskutya környezetét a kapcsolatteremtés szempontjából a lehető legkedvezőbbé tegyék. Igaz, egy emberi lény számára nehéz feladat, hogy a fiatal kutya életében az anya helyét teljesen betöltse, az is igaz viszont, hogy sokkal könynyebb így a falkavezetői szerep kialakítása.
A kölyköt lehetőleg 5-8 hetes korában vigyük el az alomból
A kölyök a kapcsolatfelvétel iránt a harmadik hét végétől fogékony, ebben a korban még nem elég fejlett ahhoz, hogy anyjától különválasszuk. Csupán abban az esetben lehet (és kell) a kölyköt kézbe venni és mesterségesen táplálni már ilyen kis korában, ha az anya teje elapad. Az emberhez szoktatáshoz teljesen elegendő, ha a kölyköt 6-12 hetes kora körül veszszük kézbe. Egyes etológusok a fogékonyság időszakának végét az ötödik-hatodik hónapra teszik, ezt azonban pontos vizsgálati adatok nem támasztják alá. A különböző fajták igen eltérő módon - más-más időszakban - "szocializálódnak". Más állatokkal ellentétben a kutyakölyök a kapcsolatfelvételre meglepően hosszú időn át fogékony, ami a domesztikációnál alkalmazott kiválogatási elvek eredménye. (A farkaskölyöknél is elképzelhető a kapcsolatteremtés, ha akkor vesszük kézbe, amikor szemei kinyíltak.)
Minél többet foglalkozunk - ésszerű határok között - a kölyökkel, annál nagyobb és erősebb az ember "szocializáló" hatása. A tenyészetekben felnövő kutyák általában elenyésző kapcsolatba kerülnek az emberrel, és ezért - mint általában azok a kutyák, akiket körübelül a hatodik hónapig emberek egyáltalán nem vesznek kézbe - az emberhez való alkalmazkodás, a fogékonyság nagyon kevés, vagy éppen semmi jelét nem mutatják.
A kölyökkori kapcsolatfelvétel elmaradása - mint említettük - rendkívül komoly zavarokhoz vezethet.
Nemrégiben etológiai vizsgálatot végeztek 10 olyan eset kapcsán, amikor - Európa különböző részeiben - kutyák emberekre, olykor saját gazdájukra támadtak. Ezeknek az állatoknak több mint a fele kennelben tartott kutya volt, és fiatal korában emberekkel igazi kontaktusba nem került. A többi esetben - talán egy vagy két kivétellel - pszichésen beteg kutyákról van szó, az olyanokról, amelyek fajtestvéreikkel szemben is abnormális reakciókat mutattak.
A kapcsolatfelvétel eredményei a különböző fajtáknál bizonyos tekintetben eltérőek. Némelyik fajta egyedei igen könnyen, némelyik viszont nehezen teremt kapcsolatot az emberrel. Az egyik rendkívül szorosan kötődik a környezetében lévő egyetlen személyhez (miközben a család más tagjait is szeretetébe fogadja), míg más fajták úgyszólván minden emberi "ráhatás" nélkül is mindig és mindenhol barátságosak - lásd boxer - a velük szemben barátságosan viselkedő emberekkel. A szetterek, vizslák, spánielek - általában a vadászkutyák - barátságosak, és csak ritkán agresszívek. Vannak az úgynevezett "egyemberes" kutyák - dobermann, rottweiler, óriás schnauzer, német juhászkutya stb. - melyeknél az emberhez kötődés olyan gyorsan végbemehet, hogy egyetlen nap vagy akár egyetlen óra hatására a kutya egy bizonyos személyt mindörökre gazdájának tekint. A "szocializációnak" egyébként semmi köze a kutya tulajdonképpeni neveléséhez!
A kapcsolatfelvétel során - nagyon ritkán - előfordulhat, hogy a kutya kísérletet tesz a vezető szerep megszerzésére. Nevelés kérdése annak biztosítása, hogy helyét a rangsorban véglegesnek tekintse. Legtöbb kutyával nem is adódik ilyen tekintetben probléma, akadnak azonban olyanok, amelyekkel szemben bizony sok türelemre, józan észre, és bizonyos keménységre van szükség - természetesen kedvességgel és jutalmazásokkal kombinálva. A fiatal kutyák - különösen a kanok - magatartása főként a játékkal kapcsolatban időnként átmehet a hatalomért folyó agresszív harcba. Ha például a kutya gorombán kezd játszani a gazdájának (lábán lévő) cipőjével, vagy kezeivel, és ezt nem hagyja az első parancsszóra azonnal abba, úgy ez a hatalomért folyó harcnak egy korai fázisa lehet. Ilyenkor ne hagyjuk, hogy a kutya a maga feje után menjen. Az az állat, amely a rangsor tekintetében mindig gazdája után következik - jó kezekben boldog. Az a kutya viszont, amely a kapott parancsoknak nem mindig engedelmeskedik, feltehetően valamilyen kedvezőtlen környezetben él. A kutya számára ugyanis a legtermészetesebb dolog, hogy fölötte a rangsorban a falkavezér áll. Még egy kiskutyának sem szabad megengedni, hogy a család fölött "hatalmaskodjék" annak ellenére, hogy ez többnyire egészen jelentéktelen apróságokban nyilvánul meg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi