Bizonytalanság és félelem
Bizonytalanság és félelem
A másik kedélyállapot, amely a kutya mindennapos magatartását jellemzi, a különböző mértékű félelem. Ez a tulajdonképpen az esetek zömében csupán néhány pillanatnyi bizonytalanság vagy alsóbbrendűségi - vagyis igen gyenge kényelmetlenségi - érzés. Az olyan határozott erős félelem, amely például a hasonló állatok vagy bármilyen más lehetséges ellenfél előli menekülést váltja ki, kivételes - mind a farkasnál, mind a kutyánál. A túlságosan könnyen kiváltható menekülés tudniillik a kutya komoly hátrányára lehet. A hasonló állatok előli menekülés gyakran teljesen céltalan, és maga a menekülés is kiválthatja a hajkurászást. Másként szólva egy olyan cselekvést, amely a vadászó magatartás része, és amely - amennyiben hasonló egyed, vagyis egy másik kutya váltja ki - nemkívánatos következményekkel járhat.
A megijedt kutya nem mereszti fel - és előre - füleit, amennyiben a veszély közelít, és így az állat magatartásában nem a veszélyre való figyelés dominál. A rendkívüli félelem esetén azonban a kutya mindig hátrafelé lelapítja (lesunyja) füleit, egyidejűleg pedig szája sarkait messze hátrahúzza. A kutya egész pofája mindegy kihengereltnek és keskenynek látszik - szemben az igen agresszív állat pofájának "tömött" kifejezésével. Általában a nem nagyon kifejezett, de mégis határozottan félelmi kedélyállapot a védekezésre való felkészüléssel ötvöződik. Ez a védekezési felkészülés a homlok bizonyos ráncolódásában mutatkozik meg; az ajkak és az orr hegye azonban nem emelkedik fel olyan határozottan, mint tisztán agresszív hangulatban, ennélfogva a fogvicsorgatás is kevésbé észlelhető. Minél inkább növekszik a bizonytalanság - vagyis mennél nagyobb és fenyegetőbb a szembenálló fél - , annál határozottabban visszahúzódnak az ajkak, hátrább csapódnak a fülek, és simábbá válik a homlok, valamint a fej. Igen nagy veszélyben - illetve félelem esetén - minden kutya füle teljesen lelapul.
A bizonytalanság lényegében nem más, mint egészen enyhe fokú félelem, amely az esetek zömében csupán néhány pillanatnyi alsóbbrendűségi vagy kényelmetlenségi érzés
Az agresszív állapotban lévő kutya fejével a hátmagasságban apró rángató mozdulatokat tesz, orra enyhén lefelé áll, és elülső lábait kimerevítve kissé szétveti. Az a kutya, amelyik fél, inkább behajlítja a hátát, lábai szinte megrövidülnek, orrát pedig kissé fölfelé tartja. Ezt "önvédelmi magatartásnak" tekinthetjük. Az ilyen kutya, ha hirtelen még nagyobb félelem fogja el, akár nyüszíthet is. A mérsékeltebb agresszió különösen kisebb termetű kutyáknál vakkanásokkal is kifejeződhet, és az intenzitás növekedésével fájdalmas vinnyogásba mehet át.
Az olyan agresszív kedélyállapotban, amikor is a félelem tiltó hatása érvényesül, sok kutya harapási szándékkal csattogtatja fogait (kapkod) - a fogak egy pillanatra kivillannak, a fogsorok összeverődnek.
Megjegyezzük, hogy a különböző fajtáknál a pofa és a fülek állása a különböző kedélyhangulatokban gyakran meglehetősen eltérő. Ezért nehéz meghatározni, körülírni az arckifejezés valamennyi lehetséges kombinációját. Az ember természetesen hamar megtanulja tapasztalataiból saját kutyájának kifejezését, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy idegen kutya kedélyállapotát is képes megérteni.
