Vonítás (üvöltés)
Vonítás (üvöltés)
A farkasnál az üvöltés számos helyzetben előfordulhat, a kutyánál viszont ez a hang korántsem gyakori. A farkas az üvöltést vadászat közben például hívójelként használja. Ennek megfelelő helyzet a kutya életében alig-alig adódhat, hiszen általában nem falkában vadászik, és főleg nem olyan nagy kiterjedésű vadászterületen, ahol a csoport tagjai között a kapcsolat felvétele nehézségekbe ütközik.
A kutyánál és farkasnál egyaránt előfordul azonban a vonítás, vagy üvöltés a csoport-öszszetartozási érzés kifejezéseként. Ennek tartalmát mind ez idáig még nem tanulmányozták kellő alapossággal.
Az egyik állat elkezdi az üvöltést s a többiek nyomban csatlakoznak hozzá. Ennek a láncreakciónak a segítségével a kutyánál gyakran igen könnyű a hangos üvöltés kiváltása. Némely kutyánál a zene, vagy különféle dallamok zümmögése válthat ki vonítást. A vonítás kiváltása egyébként a legkönnyebben úgy történhet hogy kutyaüvöltést utánozunk.
A kutyánál feltehetően előfordulhat a szomorúsághoz hasonló valamilyen fajta emóció, de nem valószínű, hogy ilyenkor vonítana. Az viszont elképzelhető, hogy az elhagyatottság üvöltést vált ki, mint egyfajta hívójelet... (A vadászó farkas például - ha elveszíti a kapcsolatot a falka többi tagjával - természetszerűleg ilyen kedélyállapotba kerülhet. Ezek szerint a vonítás, ha tulajdonképpen nem is hívójel, bizonyos helyzetekben ezt a szerepet töltheti be. Ismerünk példákat a hirtelen örömre is, amikor az rövid, de intenzív vonítást eredményez.)
