A JÓL ÁPOLT KUTYA
A JÓL ÁPOLT KUTYA
A kutya táplálása és ápolás a szorosan összefügg egymással. A bőr és a szőrzet gondozása ugyanis "belülről" kezdődik. A helyes táplálás és a rendszeres ápolás az alapja a kutya egészségének; ilyenkor bundája tömött, csillogó, bőre pedig rugalmas. A száraz, fénytele, erőteljesen hulló szőrzet viszont annak a jelen, hogy a kutyával nem törődnek kellőképpen, vagy hogy az állat beteg.
A kutyát "kívül-belül" ápoltan, tisztán kell tartani
A jól táplált szőrzet a kutya ékessége. Kidomborítja előnyös küllemi tulajdonságait, és annak is jele, hogy az állta jó egészségnek örvend. Kutyája válogatja, hogy mennyi időre van szükség szőrzetének ápolásához. A rövid szőrű fajtáknál megteszik, ha nem túl erős szálú kefével megtisztítjuk a szőrzetüket, és félévenként megfürösztjük őket. Az uszkárokat, továbbá egyes terriereket azonban rendszeresen nyírni, illetve trimmelni kell. Ez időigényes munka, és szakértelmet kíván (a timmelésről, a nyírásról egyébként később még részletesebben szólunk). Vannak azután kimondottan hosszú szőrű fajták, melyeknek rendszeres fésülése, kefélése stb. elengedhetetlen, máskülönben kócosnak, borzasnak, ápolatlannak tűnnek.
Bár a kölyök bundácskája még nem kívánja meg a rendszeres ápolást, azért már ilyen korban érdemes hozzászoktatni ehhez a művelethez. A szokásos kezelés időtartama se kölyökkorban, se kifejlett korban ne legyen hosszabb néhány percnél. A rövid szőrű fajták bundáját heti két-három alkalommal, a hosszú szőrűekét naponta kell ápolni. A rövid szőrű állatot gyengéd, de határozott mozdulatokkal, szőr mentén kezeljük. Ez jót tesz a bőrnek, mert frissíti a vérellátását.
Ha selymes bundás szetterünk vagy spánielünk van, fordítsunk különös gondot az állat füleinél, szügyénél, a has tájékán és a lábai hátulsó részén levő hosszabb szőrökre, ugyanis könnyen gubancolódnak. Az afgán agár, a yorkshire terrier, a shih-tzu stb. szőrzetét naponta ápoljuk. Ne használjunk durva sörtéjű vagy drótsörétes kefét, mert az tépi a kutya szőrét. Az úgynevezett drótszőrű fajták bundáját szőr ellenében keféljük. Van néhány olyan fajta is, például a collie és a német juhászkutya, amelynek "dupla" bundája van: a sűrű, finom szálú alsó bundát durvább hosszú szőrzet fedi. Naponta keféjük ezeknek a kutyáknak a szőrzetét, mégpedig szőr mentén haladva, mert az elhullott szálak az alsó bundára tapadnak és gyorsan gubancolódnak. A gubancos részeket ujjunkkal próbáljuk szétszedni. Ezt a műveletet segíthetjük ritkás fogú fésűvel, esetleg néhány csepp babaolajjal is. Ha a szőrzet nagyon makacsul összecsomósodott, inkább vágjunk le egy kis darabot belőle, amíg szétválasztható nem lesz, de ne ráncigáljuk.
A kezdő tulajdonos sokat meditál azon: milyen gyakran fürdesse a kutyát? Természetesen annyiszor, ahányszor szükség van rá. A túl gyakori fürösztés azonban eltávolítja a bőrt védő és a szőrzet természetes fényét biztosító zsiradékot. Akkor fürdessük tehát az állatott, ha piszkos, vagy ha erősen "kutyaszaga" van, egyébként ne zaklassuk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kellemetlen szag jöhet a fülekből, a fogakból, de származhat a sokáig viselt nyakörvtől is. A legtöbb állat, amelyet megfelelően ápolnak és gondoznak, tiszta és jó szagú marad, még ha ritkán fürdetik is.
Fürösztéshez töltsük meg a kádat langyos vízzel, egészen az állat csánkmagasságáig, a kád aljára pedig tegyünk gumiszőnyeget, hogy a kutya ne csúszkáljon. Fülébe dugjunk vattát, a bundáját lehetőleg még a fürdetés előtt keféljük ki, mert a nedves szőrzet kezelése jóval nehezebb. Fürdetés közben ujjainkkal dörzsöljük a kutya szőrzetét; jobban megteszi bármilyen kefénél. Igen fontos az alapos öblítés, ugyanis a szappanmaradványok irritálják a bőrt és viszketést okoznak. Ha lehet, hagyjuk, hogy a kutya megrázza magát, ez a leghatékonyabb "módszer" a vízfölösleg eltávolítására. Utána töröljük szárazra az állatot, és legalább két-három órán belül ne vigyük ki a szabadba. Ha hideg van, még több időt töltsön a lakásban. A fürösztés időtartama rövid legyen. Ám sohase fürdessünk kölyökkutyát, beteg, vagy lábadozó állatot, valamint vemhes szukát az utolsó két-három hétben.
A kutya szemét tartsuk tisztán mindenfajta váladéktól. A séta, a szabadban való rohangálás nyomán szeme becsipásodhat. Ilyenkor kamillateába mártott gézzel vagy vattával távolítsuk el a váladékot, mindig a szemzugtól kifelé haladva. A boston terrierek, a pekingi palotakutyák és más dülledt szemű fajták hajlamosak a szemsérülésre. A befelé növő szempilla és a szembe csüngő pofaszőrzet dörzsölheti, irritálhatja a szemgolyót és gyulladást okozhat. Ezért ezeknek a kutyáknak a szemtájéki szőrzetét is tartsuk rendben.
Havonta legalább egyszer vizsgáljuk meg kutyánk fülét. Tamponnal, vattával vagy gézzel gondosan távolítsuk el a lerakódott zsírréteget, de sohase nyúljunk be mélyre, nehogy megsértsünk valamilyen érzékenyebb részt. A fülkagyló belső felén növő erősebb szőrzet akadályozhatja a járatok szellőzését, összegyűjtheti és felhalmozhatja a port, a váladékot, tehát rendszeresen tépjük ki a fülszőrzetet, különösen ha hosszú fülű kutyáról (szetter, spániel) van szó. Ha kedvencünk sokat rázza vagy félrebillentve tartja a fejét, állandóan dörzsöli, vakarja a fülét - ez rendszerint súlyos fülgyulladás jele.
