A "tökéletes" tanító

Full text search

A "tökéletes" tanító
Kölyökkutyánk jellemének formálgatása közben soha ne felejtsük el azt az alapvető különbséget, amely az ember és a kutya világa között van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kutya - ellentétben az emberrel - a szagok világában él, az orrával "gondolkodik", és alapvetően a szaglóérzéke teszi engedelmessé. Voltaképpen ennek tulajdonítható a gazdája iránti szeretete, a nevelőjébe vetett bizalma. Időnként tehát a tanítgatása, nevelése során nyújtsunk neki lehetőséget arra, hogy szeretett gazdájának illatát érezze, aki simogatással jutalmazza őt - ez számára egyenértékű a gyermeknek adott jutalompuszival.
Sok más esetben is hasznosítani tudjuk a szaglást azzal, ha például egy alapos szippantást engedünk kutyánknak az idegen és szokatlan dolgok illatából, hogy meggyőződjék azok ártalmatlanságáról és veszélytelenségéről, illetve fordítva: kártékony és veszélyes voltáról. Utalhatunk az ízlelésre is, ha valamilyen jó falattal jutalmazzuk kutyánkat, vagy ha bizonyos rossz szokásokat (mint például a harapdálást) kell leépítenünk. A tapintóérzék közvetíti a kutya számára a jutalmat és a büntetést (erről később még szólunk), valamint segítséget nyújt bizonyos feladatokra való kiképzésben. Nekünk azonban főleg az olyan érzéki benyomásokra kell támaszkodnunk, amelyeket a hallása és látása közvetít számára. Fő segítségünk ugyanis a kutya befolyásolásában a szemünk, a mozdulataink, és hangunk. A kutyát "elbűvöli" pillantásunk. Szavaink (hangunk, hangsúlyunk) pedig parancsokat és tilalmakat, dicséretet és szidást, figyelmeztetéseket vagy büntetést közölnek vele. A füttyszó a hangjelzésnek egy változata, a kéz és egyéb jelek pedig kiegészítik, tökéletesítik azt.
Az emberi tekintet hatalmát és a hang befolyását nem szabad lebecsülni. Egy jó tanító éppen ezekkel hathat a büntetés minden egyéb eszköze nélkül is. A parancsszavakat mindig ugyanazzal a hangerővel és hanghordózással kell kiejteni, mert a kutya ténylegesen nem érti meg a szavak értelmét, füle azonban hozzászokik a szavak hangzásához. Fölösleges tehát a kezdő kutyatartónak egy csomó üres fecsegéssel traktálnia kedvencét: az egyes parancsszavak legyenek rövidek, világosak és jól megkülönböztethetők. Minden vezényszót nyugodtan és normális hangsebességgel kell kiejteni, a túl hangos vagy ordítozó parancsok csak megzavarják a kutyát. Kapcsolata az oktatóval ugyanis olyan finoman árnyalt, hogy mesterének izgatottsága, idegessége őrá is átragad. Ilyenkor bizony "leblokkol", és hibát hibára halmoz.
A kéz- vagy karjelekkel adott parancsok végrehajtása mindig a megvilágítástól és a távolságtól függ. Bizonyos feladatok végrehajtását megkönnyíthetjük jelekkel, feltéve, ha mindig ugyanazokat használjuk.
Alapvetően a szaglóérzéke teszi engedelmessé
Az egyik legjobban bevált megkülönböztető jel a füttyszó, illetve jelzőeszköz a síp. Ez a hang mindig elég jól eljut a kutyához, ezenkívül az oktató személyes hangsúlyt is belevihet a fütyülésbe, úgyhogy a kutya arról mindig felismeri őt. (A sípjelekről egyébként később még szólunk.)
A tényleges vezényszavakon kívül (amelyek közlik a kutyával a feladatot) helyes, ha kiválasztunk magunknak bizonyos bátorító és figyelmeztető szavakat és hangokat is. Ilyenek: jól van, gyorsan, kész, ne stb. Ezeket a szavakat csak akkor tudjuk mindig azonos hangnemben azonos jelentéssel használni, ha előzőleg jól megtanuljuk. A kutya bizonyos fogalmakat kapcsol ezekhez. A "fuj" szót mindig határozott figyelmeztető hangon kell közölni az állattal, hogy megállítsuk őt valamilyen tiltott dolog elkövetésében, mint például a hulladék felvétele az utcáról, a macskák kergetése..., de sohasem szabad az állat ügyetlensége vagy engedetlensége miatt használnunk. Ebben az utóbbi esetben a "gyere" parancsnak kell következnie, azután pedig a feladat megismétlésének - pórázon. A pillantásunk is segítse szavainkat. A kutya tudja, hogy mindent ki kell olvasnia oktatója szeméből annak lelkiállapotáról. Ennek alapján érti meg, hogy gazdája jó hangulatban van-e vagy éppen rossz a kedve, esetleg dühös. Éppen ezért a gazdának legalább olyan élesen kell figyelnie saját cselekedeteire, mint a kutyájára, amelyhez az elvégezendő feladatokat kell alkalmaznia. Ismételjük - mert nem lehet eléggé hangsúlyozni -, hogy kerülni kell a túl hangos parancsokat, a túlzott sietséget, a kiabálást és a hirtelen mozdulatokat, mert ezek zavarják a kutyát. Az oktatónak tehát először is saját magát kell megtanulni fegyelmezni, mielőtt megkísérelné ezt kutyájával.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi