Jog az engedetlenséghez!
Jog az engedetlenséghez!
Fogadjuk el egyébként alapelvként azt is, hogy a kutyát sohase fosszuk meg teljesen az engedetlenséghez való jogától. A kutyatulajdonosok általában úgy vélik, egyedül ők hívatottak eldöntetni: milyen legyen kutyájuk és nem törődnek a természet szavával, holott a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kellene venniük kutyájuk természetét, adottságait. A kemény kutyát például egészen más módon kell kezelni, mint a puhányt, a vidáman szolgálót másképpen, mint a fáradtat vagy a lustát, a készséges, de talán esetlent és ügyetlenebbet megint másként, mint a figyelmetlent és engedetlent. Másfajta módszerek kellenek a bátor és megint teljesen mások a félénk, ideges kutya neveléséhez.
A kutya tulajdonságainak, vérmérsékletének, ösztönvilágának figyelmen kívül hagyása könnyen oda vezethet, hogy az állat holmi automata roboteb lesz ahelyett, hogy "kiművelt értelmén" keresztül tevékenyen juttathatná kifejezésre természetes képességeit. Ha a kutya bízik gazdájában és mindig tudja, hogy az mit kíván tőle, akkor a parancsot végrehajtja. Amennyiben mégsem hajtaná végre a kapott utasítást, mielőtt elhamarkodottan megbüntetnénk, elsősorban azt döntsük el: nem bennünk (a tanítási módszerben) volt-e a hiba. Vajon sikerült-e világosan megértetnünk a kutyánkkal, hogy mit kívánunk tőle? Kizárólag akkor fenyítsük, szidjuk meg, ha egyértelműen megállapítottuk a kutya engedetlenségét.
Ilyen esetben is csak az engedetlenség pillanatában alkalmazott szidásnak vagy fenyítésnek van értelme. Az utólagos büntetés - miután a kutya már régen elfelejtette, miért is vonják felelősségre - nem segíti, inkább hátráltatja a kiképzést. Arra is ügyeljünk, hogy a fenyítés sohase legyen brutális, ne okozzunk fájdalmat a kiskutyának. A megfelelő hangsúllyal alkalmazott szidás vagy a póráz erős megrántása általában sokkal eredményesebb, mint az ütlegelés.
Fokozatosan megtanul engedelmeskedni
Ha így cselekszünk a nevelés során, hamarosan tapasztalhatjuk, hogy kutyánk fokozatosan megtanul engedelmeskedni és különbséget tenni az egyes parancsok között.
Végül megemlítünk még egy fontos alapelvet: a fokozatosságot. Ne várjuk el, hogy egy kölyökkutya annyit tudjon, amennyit más érettebb, kiképzettebb kutyától követelhetünk. A kölyök végezze el először az "általános", majd a "középiskolát", hogy aztán magasabb iskolába, a kiképzés "egyetemére" járhasson...
A fokozatosság elvének érvényesítése egyébként azt is jelenti, hogy a foglalkozási idő kezdetben rövid - legfeljebb 15-20 perc - legyen. Ha ugyanis a tanítás ideje túlságosan elhúzódik, a kölyök elfárad, és végül a füle botját sem mozdítja parancsainkra. Ha kutyánk valamit nem tanul meg azonnal, ne csüggedjünk el, az még nem ok a türelmetlenségre, a kiabálásra vagy éppen a korai szigorra. Általában ne parancsolgassunk túl sokat, de ragaszkodjunk ahhoz, hogy az egyszer kiadott parancsot az állat feltétlenül teljesítse. Vagyis legyen fontos erényünk a türelem.
Mielőtt a foglalkozást megkezdjük, először hagyjuk rohangálni a kiskutyát, hogy levezethesse fölösleges energiáját, és csak utána kezdjük tanítani az engedelmességre. Ilyenkor szívesebben is hajlik a szóra.
