Kutyák - kutyák ellen
Kutyák - kutyák ellen
A kutyaviadal színhelye rendszerint valamilyen eldugott, "isten háta mögötti" falu, kisváros, külváros. Ott is egy nehezen megközelíthető ház udvara, hátsó szobája vagy egy kocsma egyik különterme. Az aréna térdmagasságú fapalánkkal körülvett, négyszög alakú térség. A dráma főszereplője és szenvedő alanya többnyire a pit bullterrier, melyben a bulldog ereje és szívóssága a terrierek gyorsaságával párosul. Ha ehhez hozzávesszük azt az embertelenül kegyetlen kiképzést, amellyel az állatokat felkészítik egy-egy viadalra, úgy némi képet alkothatunk magáról a küzdelemről...
Aki jól ismeri a kutyarajongók lelkivilágát, az bizonyára egyetért velünk abban, hogy még napjainkban is akadnak olyan kutyabarátok, akik megszállottai annak az elképzelésnek, miszerint egy kutya értékét keménysége, ereje, kérlelhetetlensége szabja meg. Hallgassuk csak meg a büszke kutyatulajdonosok elbeszéléseit. Igen sokukban egy Münchhausen báró veszett el! A történtekből nyomban kiviláglik, hogy az elbeszélő számára a kutya eredeti értékét azok a vérnyomok képviselik, amelyeket az két- vagy négylábúakkal való összecsapások alkalmával hagyott maga mögött. Középkor, vagy a 18., 19. század? Távolról sem, hanem a huszadik század utolsó negyede!
"Blue Paul" viadoreb. A bullterrier sajátos változata volt Skóciában. Már régen kipusztult...
