Keresztre feszítve.....
Keresztre feszítve.....
Az ókori Rómában a molosszusok nemcsak a katonák mellett, de az arénákban is megtalálhatóak voltak; medvékkel, oroszlánokkal, sőt gladiátorokkal való viadalaik rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Ügyességük, harciasságuk, támadókedvük az élethalálharcokban valóságos legendává vált. A rómaiak annyira számítottak kutyáik éberségére, házőrző, városőrző képességére, tevékenységére, hogy mikor a gall harcosok behatoltak a Capitoliumba, csalódottságukban később keresztre feszítették azokat az ebeket, melyek nem bizonyultak elég harciasnak. A középkorban a modernebb hadvezetés nyomán a harci kutyák szerepe megszűnt, "munkanélküliek" lettek, azonban újabb feladatokhoz is képesek voltak felnőni - a molosszus hatalmas létesítmények őrzője lett. A "bandog" és az "acathena" szavak arra a tényre utalnak, hogy a masztiffot nappalra megkötötték, láncon tartották, éjszaka viszont szabadon mozoghatott, hogy tolvajoktól, behatolóktól védje a jószágot és a házat. Hajdanában úgy hitték, hogy ezek a rettenthetetlen ebek medvék és farkasok keveredéséből származnak. Nem csoda, hogy az Alvilág, a Hádész kapuját őrző Cerberust molosszusként ábrázolták az ókori görögök.
1576-ban Johannes Caius az "Of Englishe Dogges" című munkájában a következőképpen írja le például a bandogokat: "Hatalmas, önfejű, ronda állatok, még rájuk nézni is szörnyűség." Arról is beszámol, hogy az eredetileg őrkutyaként tartott ebeket a későbbiek folyamán medvékkel, majmokkal, sőt dárdákkal, bunkókkal fölfegyverzett emberekkel is viaskodtatták.
Az óriási földbirtokok fölött rendelkező nemesek vadállományukat annyira féltették, hogy még saját bérlőiket is gyanúsították. Így aztán évszázadokon keresztül az arisztokrácia megtiltotta, hogy a közember nagy testű ebeket tartson, ha csak mellső lábukon meg nem csonkítottak három ujjat. Csak azok az ebek úszták meg a tortúrát, melyeket túl aprónak találtak ahhoz, hogy a vadat abajgassák. Királyi megbízottak járták az országot, vésővel, kalapáccsal fölszerelkezve véres küldetésükhöz. Az állatok természetesen nem mindig adták ingyen a "bőrüket", jobban mondva ujjukat. A nagyobb testű ebek bizony rátámadtak a királyi inspektorokra.
