Angol rókakopó
Angol rókakopó
(English Foxhound). A fajta története a 13. sz.-ig nyúlik vissza, amikor elterjedt a szarvasvadászat mellett a szervezett rókavadászat. Az ott alkalmazott, még a normann hódítók által behozott Szent Hubertus kutyák (» Svájci kopók) helyett a rókavadászatokon valamivel könnyebb csontú, gyorsabb kutyákra volt szükség, így alakították ki az ~t. Kifejezett falkaállat, éppen ezért mint ún. házi kedvenc nem vált be. Egy bizonyos pontig nevelhető, de kb. egyéves kora után gyakorta ellenszegül gazdájának, és ki-kitör belőle a csavargási hajlam.
Teherbírása nagyon nagy; keménységét bizonyítja, hogy számtalanszor a nagyon távoli versenyek színhelyére is a saját lábán jut el, pedig tényleges feladata a versenyen kezdődik, amely során olykor 12 órás, 50 mérföldes hajszákon vesz részt, ezután is saját lábán kocog vissza a » kennelbe.
Vizslához hasonló felépítésű, de annál kisebb termetű eb. Feje nagy, arcorri része erőteljes, kissé hosszabb, mint a koponyája. Szeme sötétbarna, füle lelóg, kissé lekerekített végű, fogazata ollós harapású. Nyaka elegáns ívelésű, izmos, háta egyenes, széles, fara izmos. Farkát figyelő helyzetben kissé a háta fölé emeli. Mellkasa mély, végtagjai párhuzamosak, egyenesek, mancsa kerekded. Szőrzete rövid, sűrű; színe: három- v. kétszínű (fehér alapon fekete és sárga foltokkal v. fehér alapon sárga foltokkal). Marmagassága 56-63 cm; testtömege 30-35 kg.
