Csontetetés.
Csontetetés.
A kutya élete nem lenne teljes, ha időközönként nem kapna csontot, amelynek megrágása az állat egyik leghasznosabb szenvedélye: segíti a gyomor- és bélmozgást, jó állapotban tartja a fogakat és a fogínyt. Különösen napjainkban amikor a kutya egyre több keverék- (lágy) ételt kap, növekedett meg a ~ jelentősége. A kutya fogai ti. csak akkor maradhatnak szorosan a fogmederben, ha kellő nyomásnak vannak kitéve, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az állat legalább hetente kétszer csontot is kap.
A fiatal kutya táplálékának elengedhetetlen kiegészítője a csont. Egyrészt azért, mert mész fehérje, enyv és sok más hasznos anyag található benne, másrészt pedig azért, mert megkönnyíti a három-hat hónapos korban lezajló fogváltódást.
Sok tulajdonos legfeljebb csak porcot ad kutyájának, mert az nem szilánkosodik, és így nem ártalmas. A szeletelt húsok csontjainál valóban ügyelni kell a szilánkokra, de a szárnyasok hosszú csövescsontjai és a halszálkák kivételével valamennyi csont adható az ebnek. A kutya gyomrában ugyanis a lenyelt csontdarabkák teljesen megemésztődnek, és a gyomorfal sérülésének veszélye nagyon csekély. Ennek ellenére bizonyos csontmaradványok a belekben és a végbélben maradhatnak, megszorulhatnak, bajokat okozhatnak. Ügyelni kell a csont mennyiségére is; a túl sok csonton élő kutyák rendszerint székrekedésben szenvednek. Az ilyen állatok széklete fehér, tömör, szinte porzik.
A legjobbak azok a csontok, amelyekben bőven akad porcos rész (porcogó), mócsing, húsfoszlány, ilyen pl. a sertésborda, de ugyancsak kiválóan alkalmasak a marhalábszárcsontok és a velős csontok is. A csontot mindig főzött állapotban adjuk a kutyának.
