Field spániel.
Field spániel.
Angol fajta; valamikor a XVIII. sz. végén alakították ki, feltehetően az » amerikai cocker spániel, az » angol springer spániel és a » Sussex spániel keresztezésével. A cocker és a ~ek a XIX. sz. elején csupán nagyságban és testtömegben különböztek egymástól (különben annyira hasonlítottak, hogy egy régi anekdota szerint ugyanaz a kutya reggel mint cocker, délután pedig - persze jól megetetve - ~ként szerepelt a kiállításokon). Kitartó, lelkes, tevékeny vadászkutya, ennek ellenére manapság inkább csak kedvencként tartják.
Feje rendkívül jellegzetes, koponyája jól fejlett, pofája nem túl széles, hosszú, száraz. Szeme ferde vágású sötétbarna. Füle mérsékelten hosszú, széles, lelóg, az alsó része befelé és előre hajlik. Mellkasa mély, fejlett, háta, valamint ágyéka erős, izmos. Farkát a hát vonala alatt egyenesen v. kissé lefelé görbítve hordja, selymes szőr borítja, hullámos bojttal a végén. Szőrzete sima v. kicsit hullámos, de sohasem göndör, eléggé sűrű; színe fekete, májszínű, aranyderes v. rőt mahagóni, ill. ezekből a színekből cserjeggyel a szeme fölött, a pofáján, a mancsain és a lábak tövén. Marmagassága átlagosan 46 cm; testtömege 16-22 kg.
