Kutyafajták kialakulása.

Full text search

Kutyafajták kialakulása.
A kutya háziasítása másként történt, mint a többi állaté; nem küzdelem eredménye, a kutyát nem betörtük, inkább önkéntes és kölcsönös alkalmazkodásról van szó. Kr. e. több évezreddel már sokféle kutya élt, napjainkban pedig a változatosság arányai egyenesen félelmetesek: a hivatalosan elismert, ún. lajstromozott kutyafajták száma is meghaladja a 350-et és a ténylegesen létező fajták száma ennek legalább a kétszerese.
Mint minden más háziasított állat, kutyafajtáink is úgy fejlődtek ki, hogy különböző öröklött jellegekkel rendelkező házikutyákból szelektáltak a tenyésztők. A tenyésztési célok persze időről időre megváltoztak; a korai történelmi időkben a hasznosságot tartották szem előtt, és figyelmen kívül hagyták a színt és a formát. A speciális szín és forma szerinti tenyésztés kb. 100 éve létezik, ezért félrevezető lenne azt feltételezni, hogy jelenlegi fajtáink a korai időszakok hasonló külsejű és hasonló célokat szolgáló állatok leszármazottai.
Ahogy a különböző kultúrák megszülettek és fejlődtek - különböző vadásztechnikával, állatállománnyal, később igényesebb, kulturáltabb életmóddal, amelyben már a háztájon, a kandalló mellett v. ölebként kisebb testű kutyákat tartottak -, úgy alakult ki az ebek széles skálája. Különböző kutyaféleségek formálódtak, fejlődtek ki, amelyek szemmel, füllel v. orral vadásztak, és amelyek a zsákmány méretétől függően változtak testméretükben, valamint abban a módban, ahogyan segítettek a zsákmány elejtésében. Felzavarták, jelezték, behozták, sarokba szorították v. megölték a vadat. Voltak típusok, amelyek inkább az állatállomány, a gazdaság őrzésére feleltek meg jobban, v. éppen egyéb könnyebb, őrző-védő munkára. Egyes területeken a kutyákat élelmiszer-tartalékul tartották, s tartják még mind a mai napig is.
Elképzelhető, hogy a háziasítás és a kiválogatás kezdeti szakaszaiban az őstenyésztők feleségei és gyermekei a munkakutyáknak szánt ebek közül a kis termetű kölyköket kedvelték, különösen a fajtájukhoz képest apró csenevészeket, amelyeket a tenyésztő egyébként elpusztított volna. Amint ezek a mutánsok v. kisebb kutyák felnőttek, igen erőteljesen kötődtek gazdáikhoz, és ha mást nem is tettek, legalább figyelmeztették embertársukat a betolakodókra, sőt ugatásukkal el is ijesztették azokat. Így történhetett, hogy számos területen népszerűvé váltak a kis testű házikutyák, később pedig a miniatűr- v. öleb-variációk, amelyek nagy értéket képviseltek a nemesség, és státusszimbólummá váltak a polgárság körében. Az ilyen típusok száma napjainkban olyannyira nagy, hogy a birtoklás státusa rendszerint a tulajdonos érzelmi világától függ.
Ma már meglehetősen nehéz rekonstruálni az egyes típusok végső kialakulását, de annyi bizonyos, hogy a kutya rendkívül értékes kereskedelmi cikk volt, és ahogy az utazás, a szállítás fejlődött, a területi és nemzetközi kereskedelem fokozódott, számos fajta földrajzi felosztás szerint izolálódott, majd fokozatosan elterjedt az egész civilizált világban. A különböző kutyafajták szelektált tenyésztésében a legtöbb történelmi érdemet kétségtelenül Nagy-Britannia szerezte. A XVI. sz.-ban Caius, a cambridge-i egyetem professzora tájékoztató tanulmányt írt az akkoriban fellelhető különböző kutyafajtákról. Egyebek között a következő ebeket ismertette: a ma már nem létező néma vadorzó kutyát v. más néven tolvajkutyát, a nyúlvadász akrobatát és a vérebet. Számos terriert is leírt; ezeket rókahajtásra, valamint a borzok felzavarására használták. A spánieleket különösen a szárnyasok hálóval történő vadászatánál hasznosították. Ezek a kutyák v. becserkészték és a hálóba zavarták a szárnyasvadat, v. csendben jelezték, hogy merre bujkálnak és lapulnak a madarak. Caius szettereket is említett, amelyeket ugyancsak a hálóval történő szárnyasvadászatra tenyésztettek ki.
Lelógó fülű és lifegő ajkú nyomkövető kutyákat ugyancsak ismertek a XVI. sz.-ban, beleértve a vérebeket v. a hajtókutyákat, sőt az agarakat is, amelyek olyan nagy testű állatok után iramodtak, mint pl. a szarvas. Nyájőrző kutyákról, nagy testű masztiffszerű őrző-védő ebekről is beszámol a XVI. sz.-i kutyakrónikás.
Richard Blome mintegy évszázaddal később kiadott könyvében kibővítette Caius listáját a nyúlvadászatra használt vadorzó kutyával, továbbá leírta a terepvadász spánieleket is, amelyeket arra képeztek ki, hogy kutassák fel a szárnyasokat, majd mozdulatlanul feküdjenek. Valószínű, hogy a vadászpuska megjelenésével egyidejűleg újabb fajták alakultak ki. A springer spánieleket pl. arra tenyésztették ki, hogy zavarják fel v. ugrassák ki a szárnyasokat a rejtekhelyükről; másokat arra tanítottak be, hogy megállással jelezzenek (pl. a pointerek), megint másokat (pl. a szettereket), hogy fekve mutassák, hol bujkálnak a vadak.
A 19. századig már a kutyafajták egész sora alakult ki a szigetországban, s ezek a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére voltak alkalmasak. Kisebb vadakra bullterriereket és foxterriereket, nyájterelésre skót juhászkutyákat, falkavadászatra agarakat, nyomkereső és szimatvadászatra kopókat és beagle-ket használtak. Az őrzőkutya a masztiff, a "házi kedvenc" pedig a King Charles spániel, a mopsz és a pomerániai törpespicc volt. A nagy francia vizslákat voltaképpen Hollandiában tenyésztették ki, a weimari és a vadásztacskót Németországban. A nyomkereső kutyák a Harrier típusból származnak, amelyekből a ma élő fajták (a beagle, a rókavadász kopó és az angol véreb) keletkeztek.
A skót juhászkutyát, a shetlandi juhászkutyát és a welsh corgit Angliában, a német juhászkutyát pedig Németországban használták nyájőrzésre. A szamojéd, az eszkimó kutya és az alaszkai malamut - különböző sarkvidékekről származó szánhúzó kutyák. A pekingi palotakutya őshazája Kína, a csau-csau egyesek szerint Mexikóból származik.
Felsorolásunk nem törekedhet teljességre, mert ma már a fajták hihetetlen gazdagsága jellemzi négylábú kedvenceink világát. Szakértőnek is nehéz csalhatatlanul kiismernie magát a különböző méretű, színű és szőrváltozatú fajták szinte áttekinthetetlen dzsungelében.
A boxer kialakítása valahol itt kezdődött...
...és így végződött

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi