Magyar vizsla, drótszőrű.
Magyar vizsla, drótszőrű.
Nem nagy múltú kutya: a 20. században alakult ki a rövid szőrű magyar vizsla spontán » mutációjaként, valamint a drótszőrű német vizslával (» Német vizsla, drótszőrű) való keresztezés hatására.
Tenyésztését néhány lelkes vizslabarát nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel szorgalmazta, és hamarosan újabb és újabb, eléggé homogén egyedeket sikerült előállítani; ezekből már a határon túlra is jutott: Ausztriába, a volt Csehszlovákiába, Franciaországba, Németországba és az Egyesült Államokba.
Tulajdonságai nagyjából hasonlóak, mint a rövid szőrű magyar vizsláé; talán egy kicsit keményebb, rámenősebb, ezért nehezebben is kezelhető. Olykor szeszélyes, makacs, mindamellett éber, értelmes, kiváló apportőr (» Apportírozás).
Standard leírása megegyezik a rövid szőrű magyar vizsláéval, csupán a szőrzete hosszabb; az arcorri részen durva és rövid, az állon szakállt alkot. Törzsén és a nyakán 3-4 cm hosszú, durva, kemény; végtagjain rövid, kemény és sima, a hátulsó éleken kissé elálló, ún. kefét alkot. Farkának szőrzete sűrű, tömött, alul valamivel hosszabb. Marmagassága és testtömege azonos a rövid szőrű változatéval (1. 84. színes fénykép).
Szilárd felépítésű drótszőrű magyar vizsla kan
Típusos fejű drótszőrű magyar vizsla
Drótszőrű magyar vizsla
