Mellsővégtag-állások.
Mellsővégtag-állások.
A mellső végtag állása akkor szabályos, ha szemből nézve a lábak egyenesek, párhuzamosak, vagyis ha az elülső végtag tengelye elölről nézve egybeesik a vállszöglet közepétől a talajra bocsátott képzeletbeli függőlegessel és az felezi a mancsot. Oldalról vizsgálva akkor szabályos az állás, ha a lapocka forgási pontjától bocsátott képzeletbeli függőleges a láb középtengelyében halad a lábtőig, és a lábközép a talajjal (fajtától függően!) 45-80°-os szöget zár be.
A mellső végtagok szabálytalan, nem kívánatos alakulásai elölről nézve a következők:
Talajon tág állás: 1. a végtagok párhuzamosak, de túl távol vannak egymástól, a lapockák ferdén helyezkednek el, ez hordószerű mellkassal jár együtt; 2. a végtagok kifele tartanak, egymástól távol érintik a talajt.
Talajon szűk állás: 1. a végtagok párhuzamosak, de igen közel állnak egymáshoz, ez szűk mellkassal jár együtt; 2. a befelé tartó végtagok nagyon közel érnek egymáshoz a talajon.
O lábállás: az alkar tengelye kifelé, a lábközép tengelye pedig befelé tart; ált. » angolkóros kutyákra jellemző.
X lábállás: az alkar tengelye befelé, a lábközép kifelé fordul; a kutya mozgása rendkívül csámpás, csúnya.
Franciás végtagállás: a láb tengelye könyöktől, lábtőtől v. a mancsoktól kifele fordul; ez utóbbi a leggyakoribb, és főleg a talajon szűk állással jár együtt.
A mellső végtag szabálytalan állásai oldalról nézve a következők:
Előreállított végtagállás: az előreirányuló végtag a lapocka forgási pontjától bocsátott függőleges előtt van.
Hátraállított végtagállás: a lábak a könyöktől hátrafelé irányulnak; ritkán fordul elő.
Szabályos mellsővégtag-állás
