Schnauzer közép
Schnauzer közép
(Mittelschnauzer, Mitielschlag Schnauzer). Nemes megjelenésű, régi fajta. Németországban már a XV-XVI. sz.-ban népszerű kutya volt, amit elsősorban sok klasszikus képzőművészeti alkotás bizonyít. Dürer pl. több mint egy évtizeden át tartott egy ilyen kutyát, amely 1492 és 1504 között festett képein többször is szerepelt. Rembrandt ugyancsak festett schnauzereket, és felbukkannak Reynolds angol festő XVIII. sz.-ban született képein is. Mecklenburg városában a piactéren pedig látható egy vadász szobra (a XIV. sz.-ból) lábához simuló kutyával, amely nagyon hasonlít erre a kutyára.
Fő foglalkozása valaha a patkányfogás és a házőrzés volt, de kitűnően bevált mint őrző-védő kutya is. Az első világháború előtti Németországban a piaci árusok kedvelt személyvédő ebe volt, őrizte gazdáit és azok áruját. Az Egyesült Államokban állítólag a juhfarmokon is kitüntették magukat a portyázó prérifarkasok elleni küzdelemben.
Vidéki és városi környezetben egyaránt jól tartható éber, bátor, rámenős, kemény kutya. Zárkózott, az idegenek iránt csak nagy ritkán enged fel; gazdájához viszont rendkívül hű, ragaszkodó.
Középmagas, szálkás szőrű, úgynevezett négyzetes testalkatú eb. Feje hosszú, orrháta egyenes, orrtükre fekete, szeme barna. Fogai nagyok, metszőfogai ollós harapásúak, füle feláll, csonkolják. Nyaka lebernyeg nélküli, háta egyenes, izmos, ágyéka rövid, mellkasa mély, domború. Végtagjai erősek, egyenesek, mancsa gömbölyű. Farkát magasan, egyenesen tartja; kurtítják. Szőrzete sűrű, durva, fején és a fülén rövidebb, szemboltján és az arcorri részén rendkívül dús; fazonra nyírják, ill. trimmelik. Színe szürke v. fekete. Marmagassága 45-48 cm; testtömege 18-20 kg (1. 121. színes fénykép).
Szürke középschnauzer
