Spánielek.
Spánielek.
Ősrégi kutyacsoport, ilyen jellegű kutyákat már Kr. e. a IV. sz.-ban is ismertek. Egyes ábrázolások arra utalnak, hogy nagyjából hasonló ebeket a régi Karthágóban is tartottak. A spániel kifejezés sokáig gyűjtőnév volt: azokra a kis v. közepes termetű kutyákra értették, amelyek speciális kutató, kajtató stílusban segítették gazdáikat, elsősorban a sólyommal folytatott fácán-, fürj- v. fogolyvadászatok során, de természetesen a hálós vadászatokban is. A spániel elnevezés egyébként egyesek szerint a "span" szóból ered, amely karthágói nyelven mezei nyulat jelent; mások viszont úgy vélik: ezek a kutyák Spanyolországnak (Hispániának) köszönhetik elnevezésüket (onnan származnak). Megint mások a spániel szót az espana kifejezésből vezetik le, amely az óír nyelvjárásban cserjét, sövényt, kerítést jelent. . .
A XVI. sz.-ban a ~et már meglehetősen ismerték, használták, és a következőképpen csoportosították: vízi ~, amelyek természetszerűleg a vízben dolgoztak, és szárazföldiek, amelyek madarak hálóval fogásakor v. solymászáskor működtek közre.
A XVII. sz.-ban a szárazföldi ~et kezdték felosztani nagyobb termetű kutyákra, amelyeknek dolga a madarak űzése volt solymászás közben, továbbá kisebbekre, amelyek kúsztak a hálóval fogott madarak felé.
A szárazföldi és vízi ~ fajtaváltozatai végül is csak a XX. sz. elejére váltak véglegessé. Tenyésztésükben és az egyes változatok állandósításában elsősorban az angolok szereztek vitathatatlan érdemeket.
A csoport tagjai közé sorolhatjuk jelenleg az » angol cocker, az » angol springer, a » clumber, a » field, az » ír vízi, a » sussex és a » welsh springer spánielt, továbbá az » amerikai cocker és az » amerikai vízi spánielt (ezek valamennyien vadászkutyák), végül a kedvtelésből tartott ~et: a » Cavalier King Charles, a » King Charles, a » tibeti, valamint a » japán spánielt.
