Szent Hubertus kopó

Full text search

Szent Hubertus kopó
(Saint Hubert Hound). Kihalt fajta; a kiváló nyomkereső kutyák (az angol és a francia » vérebek) őse. Kitenyésztése a Kr. u. 727-ben elhunyt Szent Hubertus nevéhez fűződik. Az apát, akit ma a vadászat védőszentjeként tisztelnek, arról volt nevezetes, hogy egyházi ember mivoltával, szent hivatalával nem tartotta összeférhetetlennek, hogy elmerüljön a hajtóvadászatok örömeiben. Kutyáinak híre az Ardennekből hamarosan elterjedt távolabbi vidékekre is. A nyomába lépő apátok szinte fanatikusan igyekeztek ezeket a hatalmas testű, rövid lábú és megfontolt kutyákat magas színvonalon tovább tenyészteni. Csaknem nyolc évszázadon keresztül élt az a szokás, hogy évente három pár fekete-sárga Szent Hubertet (így nevezték akkoriban a fajtát) küldtek innen a francia királynak.
Érdekességként megemlíthető, hogy Szent Hubertus vadászszenvedélye olyannyira összeütközésbe került egyházi kötelezettségeivel, hogy egy természetfeletti jelenésnek kellett visszatérítenie a választott útra. A legenda szerint egy nagypénteki vadászata alkalmával az apát egy agancsai között keresztet viselő szarvassal találkozott, amely örök kárhozattal fenyegette meg az apátot, ha nem változtat addigi életvitelén. Az ő vérebeinek leszármazottjai terjedtek el Angliában a normann hódítás idején: a fekete-sárga változat, amelyet angol véreb néven ismerünk, és a fehér, ún. talbot fajta.
Az » angol véreb mint önálló fajta fennmaradt, a talbotok vére pedig - feltehetően megváltozott formában - megtalálható a Ny. országrész szarvasvadász-kutyáiban.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi