Szexuális viselkedés.
Szexuális viselkedés.
A farkasok és a kutyák ~e hasonlít egymásra. A legnagyobb eltérés a nemi ciklusok jelentkezésében és a szexuális kapcsolatok tartósságában tapasztalható.
A nőstény farkas évente egyszer tüzel, a kutyák kb. hathavonként. A farkasok nemi érettsége csupán a második, sőt a harmadik év után következik be, a kutyáké ált. már az első év vége felé. A kutya korai érettsége és túlzott termékenysége feltehetően a háziasítás és kiválogatódás eredménye, de összefügghet a kisebb testmérettel is, hiszen a gyors növekedés a szexuális érettséggel ált. befejeződik.
A másik lényeges eltérés az, hogy a kutyák között tartós nemi elkötelezettség, vagyis házasságféle nem létezik, bár igaz, hogy a harcias kan elmarhatja vetélytársait a tüzelő szuka mellől. A farkasok között viszont határozottan beszélhetünk családi életről; az apafarkas a zsákmányt az odúba viszi, sőt nemegyszer a kölykök számára szerzi meg. A kutyák életkörülményei nem teszik lehetővé annak ellenőrzését, hogy ezt a viselkedést mennyire örökölték. Annyi bizonyos: a kanoknak semmiféle pozitív reakciójuk nincs a kiskutyákkal szemben, eltekintve attól, hogy a kölykök iránti agresszivitásukat pszichés gátlások akadályozzák.
Azt nehéz megmagyarázni, hogy a kutyák - a farkassal ellentétben - miért poligám természetűek. Mivel a kutyafélék nemi vonzalmának a legfőbb tényezője a szag, a kan érdeklődését felkeltő szaganyag a szukában sokkal korábban termelődik, mintsem a párzásra valóban fogékonnyá válna; a kan már jóval a párzás előtt nem tágít mellőle. A szexuális előjáték, az udvarlás - ugyanúgy, mint a farkasok között - tkp. azzal az időszakkal kezdődik, amikor a szuka már vonzza a kant, de még elutasítja a párzást. Ezek szerint azok az élettani változások, amelyek a szukát a szexuális befogadásra késztetik, a folyamatos társas viszony alapjai lehetnek, csakúgy, mint az a körülmény, hogy a valódi fogékony időszak is legalább néhány napig, de néha hetekig is eltart, úgyhogy a ~sor újra megismétlődhet. Többek szerint csupán a párzást követő, a párokat szétválasztó emberi beavatkozás az oka annak, hogy nem alakul ki erősebb kapcsolat a kan meg a szuka között úgy, mint a farkasok v. a vadkutyák és a páriaebek között. A lakásban v. a » kennelben élő szuka ált. csak a tenyésztésre kiválasztott kan otthonában találkozik a kannal, és ez biztosan zavarja őt. Azt azonban tudományosan még nem vizsgálták, hogy a szabadon élő falusi kutyát mennyire zavarja embergazdája a tartós szexuális kapcsolat kialakításában. Van még egy olyan sajátosság, amelyben a kutya ~e eltér a farkasétól; nevezetesen az, hogy a szobakutya évente nem egyszer, hanem kétszer tüzel, a kan pedig egész éven át képes párzani, ha akad párja.
A szabadon élő falusi kutyák napi ellenőrző körútjukat végezve találnak egymásra. Ha a kan ilyenkor tüzelő szuka vizeletével megjelölt helyre bukkan, ő is megjelöli ugyanazt a helyet, és ha a szuka párzási időszaka eléggé előrehaladott v. el sem mozdul onnan, v. pedig követi a nyomot. Ahol sok kutya mozog szabadon, gyakran látni kanok nagy csoportjait, amint félre nem érthető szándékkal a tüzelő szuka lakóhelye körül gyülekeznek.
A kannak a párzást megelőző viselkedése eléggé változatos. Először úgy közelíti meg a szukát, hogy annak nyakát és fülét, majd a farka tájékát szaglássza. A szuka v. nyugodtan tűri a közeledést, v. - és ez a gyakoribb - futásnak ered. A kan ilyenkor szorosan követi őt; ezt a sajátos viselkedésformát együttfutásnak nevezik. A játékos megközelítés után jellegzetes pózt vesznek fel: két mellső lábukat behajlítják, farukat fölemelik, majd ismét rendes helyzetbe egyenesednek ki. A kan olykor a szukához dörgölődzik v. egyik lábát partnere hátára helyezi.
A hajlandóságot mutató szuka egy idő múlva farkát félrecsapva jelzi, hogy kész a szexuális aktusra. A kan, amely csak erre vár, mellső lábával megragadja a szuka combját, hátulról ráhág, és megkezdi a párzást. A tényleges aktus rendszerint csak néhány percig tart, de a kan és a szuka még utána is egy ideig szorosan összekapaszkodva áll. Ha a próbálkozás valamilyen okból nem sikerül, azt elsősorban a kan sínyli meg: bátortalanná, sőt párzóképtelenné válhat.
A különféle kutyafajták nem egyforma szabályokat követve tesznek eleget fajfenntartó ösztöneiknek; ~üket az említetteken kívül módosíthatják egyéni élettani adottságaik, pl. az életkoruk, a többi kutyával való társas kapcsolataikban betöltött helyük (alá- v. fölérendeltségük), valamint a környezetük.
A szuka és a kan szexuális reakcióinak elsődleges közvetítői a szaglási és tapintási ingereket felvevő szervek. A látás és a hallás itt nem túl fontos: a teljesen vak kanok és szukák is rendesen pározhatnak. Több szakember ír olyan szukákról, amelyek születésüknél fogva vakok és süketek, mégis rendesen párzottak, s minden nehézség nélkül felnevelték kölykeiket.
Ha a kant ivarérett kora előtt kasztrálják, szexuális érdeklődése erősen csökken, bár viselkedésén ez olykor nem látszik: udvarol, ráhág a tüzelő szukára, persze következmény nélkül.
Hogy egy kutya mikor válik ivaréretté, az főként fajtájának az adottságaitól és egyéni öröklött tulajdonságaitól függ. Pl. a dobermann, a német juhászkutya korábban, az agarak később érik el a serdülőkort. Néhány fajta (pl. a csau-csau) kanjai korábban képesek a párzásra, mint a szukák; másoknál meg ellenkezőleg, a szuka érik be előbb. A fajták közötti párzásnak ált. nincs akadálya.
Az alá- és fölérendeltségi viszonyoknak a ~re tett hatása leginkább a kan és a szuka közötti kapcsolatban érvényesül. A sikeres párzás feltétele ugyanis az, hogy a szuka megengedje a kannak, hogy az ráhágjon, s hogy ő az aktus alatt nyugodtan álljon. Ha a szuka túlzottan a kan fölött áll rangban, akkor az - hiába tartozik az ún. erősebb nemhez - eléggé bátortalanul próbálkozik az udvarlással.
A kan kutya néha érzékeny az ismeretlen környezetre, s ez a körülmény határozottan gátolja szexuális tevékenységét, ezért ált. a szukát viszik a kan otthonába. Ismerős személy jelenléte ugyanis segítséget jelenthet a kannak az aktus végrehajtásában, különösen akkor, ha a szuka túlságosan tartózkodó.
Szexuális előjáték
