Vadászat kutyával.

Full text search

Vadászat kutyával.
Valamikor a vadászat az életet jelentette az ember számára; a vad húsa, vére szolgáltatta a táplálékot, bundája a ruházatot, csontjai, agyara az első kezdetleges fegyvereket, szerszámokat. Később, amikor már állattenyésztéssel és földműveléssel kezdett foglalkozni, ez a függőség gyengült, de manapság sem lehetünk meg vadászat és halászat nélkül.
A vadászat nem könnyű mesterség; gyakran kilométereket kell gyalogolni a vad megközelítéséig és leterítéséig. Ráadásul a nagyobb vadállatokkal való találkozás nem is teljesen veszélytelen. Az ember segítőtársként kutyát visz magával. A vadászat a kutya legősibb munkája; már az ősember is kihasználta erre a célra az állat ragadozó természetét. Az első időkben a kutya valószínűleg a vaddal való spontán találkozások során dolgozott együtt őseinkkel; később tevékenységének köre kiszélesedett, kitűnően működő érzékszerveivel gyorsan felkutatta a vadállatokat, kiugrasztotta búvóhelyükről, hozzászokott a nyomkövetési munkához, megtanulta hajtani a vadat.
Arról, hogy milyen szerepet játszhatott a kutya néhány ezer évvel ezelőtt a vadászatokon, némi fogalmat nyújtanak az ősi Egyiptomban talált leletek. Ezek alapján feltételezhető, hogy az egyiptomiak már 5-6 ezer évvel ezelőtt ismertek olyan hajtókutyafajtákat, amelyek egyszerre látták el a mai agarak és kopók feladatkörét, követték és elfogták a vadállatokat.
Különösen sokat árulnak el ezekről az időkről azok a vadászjeleneteket ábrázoló féldomborművek, amelyeket 1845-ben találtak II. Assur-bán-rapli asszír uralkodó palotájának ásatási munkái során, nem messze a mai Mouzul (Irak) városától. Ezeken a féldomborműveken, amelyeknek korát a Kr. e. 884-859-es évekre teszik, több más vadászmotívum mellett kutyákkal való vadászatok ábrázolásai is szerepelnek. Az egyik domborművön pl. vadszamarat hajtanak, 4 kutya éppen utoléri az állatot, belekapaszkodik annak nyakába, oldalába, marjába. Ezek a kutyák felépítésükben - fejük formája, lelógó fülük és szablya alakú farkuk állása miatt - erősen emlékeztetnek a jelenlegi vadászkutyára. Nem tudni, hogy hanggal hajtottak-e, de kétségtelen, hogy nyomon követve űzték a vadat -, s a már említett régi ábrázolások tanúsága szerint az ember részvétele nélkül fogták el a vadszamarat (maguk a vadászok valahol a dombormű keretein kívül maradtak).
Hajtókutyák alkalmazásáról egyébként már Homérosz (Kr. e. 1000-900) is megemlékezik. Az ókori Görögországban, ahol a kutyákkal való vadászatot meglehetősen kedvelték, és igen fejlett vadászati kultúrával rendelkeztek, már kinológiai szakmunkák is megjelentek. Az első ilyenfajta művet, egy vadászati kalauzt, a Kr. e. 4-5. sz.-ban írta a neves ógörög szerző, Athéni Xenofon. Ebben a munkában jelentős helyet szentel a vadászkutyafajták tenyésztésének, kiképzésének és a velük való vadászati módoknak. Abból a körülményből, hogy Xenofon nyulaknak kutyákkal való követéséről beszél, arra lehet következtetni, hogy a kutyák szerepe már akkor nagyjában-egészében olyan lehetett, mint manapság, azzal a különbséggel, hogy akkor az ebek még verembe hajtották a vadat, nem a puskacső elé zavarták.
Egy másik kinológiai szakkönyvben, amelyet a 2. sz.-ban állított össze Arrianus görög történész és földrajztudós, a kutyák nyomkövető munkájáról és különféle agárfajtákról esik szó. Következésképpen elmondható, hogy már Arrianus korában megkülönböztettek nyomkövető vadászkutyákat és gyorshajtó kutyákat, amelyeknek feladata a vad elfogása volt.
A kultúra fejlődésével, az emberek életének átalakulásával változott a különböző vadászkutyák rendeltetése is. Az ókori Rómában pl. a hajtókutyákat cirkuszi mulatságokon használták; segítségükkel ezer meg ezer vadállatot mészároltak le naponta a nagyszámú nézősereg mulattatására. A galloknál a Kr. e.-i századokban már szervezett kutyavadászatok folytak, amelyek hasonlítottak a későbbi századok földbirtokosainak vadászataihoz: a vadászkutyák behatoltak az erdőbe s kihajtották onnan a vadat a síkra, az agárfalka elé.
A messzehordó fegyverek bevezetésével a vadászat a kutya munkáját is megváltoztatta. A vadászkutyáknak most már az is a feladatukká vált, hogy a meglőtt, de még menekülni képes vadat felkutassák, megfogják, elhozzák, v. nagyobb vadállatok esetében ugatással jelezzék azok tartózkodási helyét a vadásznak. Minthogy az alkalmatlan állatokat (pl. a vadat kikezdő v. a zsákmányt elásó ebeket) már idejekorán kiselejtezték, a tűzfegyverek bevezetése óta a puskalövéstől félő, ezért használhatatlan kutyáknak el kellett tűnniük, az ún. durranást állókat pedig tervszerű tenyésztésbe fogták.
A rendkívül sokféle állatfajra, és azok egymástól igencsak eltérő élet- és viselkedésformáira való tekintettel az ember már meglehetősen régen megkezdte a különböző típusú vadászkutyák kialakítását. A speciális » kiképzés, valamint a kutyateljesítmények iránt növekedett követelmények következtében a kutyafajták száma rohamosan gyarapodott, sőt egészen különleges fajtákat is kialakítottak egy-egy adott vadfaj számára, ill. vadászati módra. A legtöbb kutyafajtát a külszínen a szárazföldön v. a vízen, kis részüket pedig a föld alatt róka, borz v. üregi nyúl váraiban használták, hogy az üregek, odúk lakóit megfojtsák és odavigyék a vadászhoz, ill. a puskacső elé hajtsák. Ezek az ebek gazdájuk irányításával meglehetősen önállóan dolgoztak.
A vadászat fénykora kétségtelenül a középkor volt. Ez idő tájt Ny-Európában különösen a hajtókutyákkal való vadászat indult hallatlan fejlődésnek; az elsőbbség ebből a szempontból a jelek szerint Franciaországot illeti, ahol számtalan vadászkutyafajtát tenyésztettek ki, és nagy népszerűségnek örvendtek a különböző agarak. Az angolok is komolyan foglalkoztak kutyatenyésztéssel, többek között nagy figyelmet szenteltek a különféle vadászkutyák kialakításának is. S, hogy mennyire tökéletesek lehettek a középkori vadászkutyák, azt megítélhetjük abból a körülményből, hogy egy-egy kutyafalka naponta 3-4 szarvast is elejtett. Ezek az ebek igen magabiztosan és eredményesen hajtottak, nem vesztették el a nyomot, nem váltottak másikra még akkor sem, ha az üldözött állat esetleg egy másik szarvascsorda nyomán keresztül menekült.
A vadászat manapság a világon mindenütt egyaránt újabb reneszánszát éli. És bár a technika (a modern lőfegyverek, felszerelések, távcsövek, közlekedési módok stb.) nagyot fejlődött, a jó vadászkutya szerepe mit sem változott, ill. talán még fontosabbá vált. A szigorú vadgazdálkodás egyszerűen elengedhetetlenné teszi a kutyák alkalmazását, hiszen nélkülük rengeteg zsákmány menne veszendőbe.
Angliai nyúlvadászat ábrázolása 1860-ból
Drótszőrű német vizsla vadkacsával

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi