BEZZEG A KUTYÁK!

Full text search

BEZZEG A KUTYÁK!
Az eszkimók persze szinte születésük pillanatától fogva ragyogó szánhajtók. Nem így a "fehér ember", aki bizony nem kis dologra vállalkozik, ha meg akarja tanulni ezt a mesterséget. Valamikor régen, a sarkvidéki utazások hőskorszakában, az Antarktisz-expedíciók céljaira a Chinookkennel képzett ki kutyákat a kaliforniai Fehér Hegyek kanyargós ösvényein. Ma is külön iskolákon sajátítható el a kutyaszán hajtása - ugyanis a kutyákat könnyebb betanítani a szánhúzásra, mint az embert a fogat irányítására. Miért? Edward Shackleton sarkkutató így ír erről:
"A jövendőbeli hajtó lemászott a sziklazátonyon a part jegére, s 20-30 yardnyi távolságra (18-27 méter) a gáttól lehorgonyozta a szánkót a jégbe. Ez volt aránylag a legkönnyebb feladat. A szánkó nem ellenkezett, nem harapott, nem szaladt világgá...
Bezzeg a kutyák! Az eszkimók rendszerint egyszerre, egy csapatban vitték le a kiválogatott kutyákat úgy, hogy előttük szaladtak ostorukat jobbra-balra suhogtatva, nehogy a vadul rohanó állatok megelőzzék őket. Bennünket azonban a kutyák nem ismertek, s az ostorral sem igen tudtunk még bánni, így hát többnyire hármasával vittük le őket a szánhoz. Azaz csak elvben vittük őket, hiszen a kutyák vittek minket... A hajtó a magas sziklagát tetejéről leszaladt a jégre, mellette kétoldalt a szélsebesen rohanó kutyák. Ha elérték a szánkót, és minden jól ment, akkor befoghatta őket, és indulhatott vissza a második és harmadik csoportért. Többnyire azonban semmi nem ment jól! A kutyák, alighogy leoldották őket a cölöpjükről, mint az őrültek vágtattak a part felé, maguk után vontatva a hajtót, aki hiába feszült talpával a földnek, a kutyák magukkal rántották. De még ha hasmánt csúszott is, akkor sem ereszthette el a gyeplőt, hiszen órákig tartott volna, amíg sikerül megfognia a szétszaladt állatokat.
Ha a kutyákat befogta a szánkóba, a hajtó megsuhogtatta a fejük felett az ostort, hogy a szíjak kifeszüljenek, mielőtt a szánkót elköti a cölöptől. A befogás és a szánkó eloldásának művelete legfeljebb egy-két percig tart. Nekünk persze jóval több időbe került. Akárhogyan fogtunk is hozzá, a vége mindig az lett, hogy a kutyák egymásnak mentek, összekeveredtek, elszöktek, vagy pedig letépték a szánkót a cölöpről, és szánkóstul együtt eltűntek a láthatárról.
Ha minden rendben zajlik le, s a szánkó szerencsésen elindul, a kutyák a kifeszített szíjak végén egy sorban ügetve, egyenletesen himbálódzó mozdulatokkal vonják a szánt. Elméletileg minden kutya futás közben megtartja a kijelölt helyét. A gyakorlatban azonban - legalábbis nálunk - már az első percben összegabalyodtak, hol a bal szélső kutya látogatott át a jobb szélsőhöz egy kis barátságos diskurzusra, hol a középső ugrott át jobbra vagy balra, hogy gyorsan haraphasson egyet legközelebbi ellenségén, amely természetesen nem hagyta szó nélkül a támadást, s maga is átugrott egy-két szíjat, hogy mielőbb viszonozhassa a kedvességet. Következésképp megint csak meg kellett állni, és kibogozni az összegubancolódott szíjakat..."

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi