actio, onis, nn. [ago]
actio, onis, nn. [ago]
1) elintezés, végrehajtás, eligazítása, kivitele valamely dolognak, rerum illarum; a. gratiarum; köszönetmondas.
2) cselekvény, tett, tevékenység: a. honesta, suscipere a.; a. vitae, gyakorlati élet.
3) cselekvés, munkásság, működés a közéletben, átalán nyilvános tárgyalás, vitatkozás, tanácskozás v. alkudozás, ajánlat, indítvány, beszéd, stb. a néphez: így pl. aa. magistratus, törvények, melyeket indítványoztak; aa. senatorum, szavazata; a. de pace; seditiosae aa. tribunorum; aa. Ciceronis, Gracchorum. az egész államéletbeli működés, a mennyiben indítványok, szónoklatok s több effélék tették.
4) küln. törvényes eljárás, A) átalán per, kereset, rendesen a fölperes részéről, tehát vád (magánügyben), panasz (a furti v. de furto): intendere actionem alicui, keresetet indítni valaki ellen; pörbe idézni; ritkán az alperesről. a. causae, pörvitel, perfolytatás. B) perengedély, keresetindíthatás: dare alicui a., habere, postulare, accipere a. C) vádforma, innen átalán, törvénykezési forma, perrendtartás. D) vád összerűen, vádirat, vádbeszéd. E) egyes törvénykezési tárgyalás, törvénykezési határidő, altera tertia a.
5) taglejtés (színészé v. szónoké), testtartás és -mozgatás, hanglejtés stb. Jegyz. Cic. Fam. 5, 12. hibásan olvassák: multae aa. consiliorum et temporum.
