flagro, 1. k.
flagro, 1. k.
1) erösen ég, lobog, lángol, (erősebb mint ardeo); navis f.; (költ.) arae ff., telum flagrans, villám.
2) átv. ért. A) szenvedélytől s több effélétől lángol, ég, hevül: f. desiderio urbis, amore literarum, libidine; Italia f. bello, a háboru lángja lobog Italiában. B) libertas f. (újk.) a szabadság érzete még erős; (költ.) amor flagrans aliquam, égő szerelem valaki iránt; ut cujusque studium flagrabat; vitia libidinis ff. in illo. C) consules ff. invidia dühös gyülölet tárgyai; f. infamia; convivia ff. stupris et flagitiis, a vendégségekben mindenféle kicsapongások folynak.
