a [3]

Full text search

a [3] mutató névmás és határozott névelő az
I. névmás, mutató Ld. az.
II. határozott névelő (ragozhatatlan) Alakja mássalhangzóval kezdődő szó előtt a, magánhangzóval kezdődő előtt az; (tájszó) magánhangzóval kezdődő szó előtt is a (a ember). Használata:
I. <Köznevek, ilyen értelmű más szófajú szavak és köznévvel kapcs. határozók előtt.>
1. <Már említett v. jól ismert, meghatározott személyt v. dolgot jelentő köznév előtt.> A gyerek már megint sír (az a gyerek, akiről az imént beszéltünk, akire gondolunk v. aki a közelben van). Megírtad a leckét (azt a leckét, amely most van feladva)? Itt volt a postás (az, aki jönni szokott). A zivatar elvonult. Az elnök megnyitja az ülést. Az alperes elismeri, hogy … (A névelőnek ilyen esetekben való elhagyása helytelen.) Az ülést máskorra halasztjuk.  Szertenézett s nem lelé Honját a hazában. (Kölcsey Ferenc) Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég. (Petőfi Sándor) Kifáradt már a lovas és a ló … (Petőfi Sándor) Kergettem a labanchordát, Sirattam a szivem sorsát. (Ady Endre) || a. <Ismert v. meghatározott anyagot jelentő főnév előtt.> Tíz forintot elvett a pénzből. Ivott a pálinkából (egy kupicával).  Az almáriomban … talált … egy félig telt borosüveget …, amit az asztalra tett, megtöltvén a borból egy pohárkát. (Mikszáth Kálmán) || b. <Idő, időszak, napszak neve előtt, ha ez nem időhatározóként szerepel.> A délután már rövid, hamar itt az este. A jövő el van rejtve a szemünk elől. A nyarat mindig falun tölti.  A jövendő reményein Csügg a kényes ifjúság. (Kiss Faludy Sándor) Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! (Kölcsey Ferenc) Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János) || c. <Hónap, nap neve előtt a használat ingadozó.> Hol van már (a) március! (A) kedd nekem nem alkalmas.  A Tavaszt nem tudták megkötözni, | S a Május mégis ír, izgat, beszél. (Ady Endre) || d. <Meghatározott időpontot v. időszakot jelölő időhat előtt.> A héten: ezen a héten; a nyáron, az ősszel, a tavasszal, a télen: a most elmúlt v. a legközelebbi ilyen évszakban; a jelenben; a múltban; a jövőben (de: jövőre).
2. <Fajfogalom megjelölésére használt köznév előtt.> Az eső csapadék. A gomba virágtalan növény. A sertés szapora állat.  Isten, áldd meg a magyart. (Kölcsey Ferenc) A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! (Petőfi Sándor) Nem a kosár a fő, hanem a tojás benne. (Móricz Zsigmond) Előbb-utóbb a szegénynek Úgyis meg kell bolondulni. (József Attila) –21 <Hangsúlyosan.> Az a kép, amelyet az író rajzol, nem pusztán egy egyén, hanem az ember képe. || a. <Fajfogalom megjelölésére használt anyagnév előtt.> Az arany nemesfém. Az ipar alapja a vas és a szén.  Tekinteted … lágyabb a selyemnél. (Petőfi Sándor) || b. <többes számú főnév v. főnévként használt melléknév előtt, ha fajt v. csoportot jelöl.> A fiatalok: a) az ifjabb nemzedék; b) az ifjú házasok vmely családban; az öregek: a) az idősebb nemzedék; b) a szülők. A nők egyenjogúak a férfiakkal. A négerek üldözése Amerikában.  Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket. (Ady Endre)
3. <Elvont fogalmat v. képzeletbeli dolgot jelentő főnév előtt.> Az egészség drága kincs. A tudás hatalom. Ez itt a pokol. Utolérte a végzet.  A tett halála az okoskodás. (Madách Imre) Adjuk a haragot az epedés fátyolán keresztül … (Mikszáth Kálmán)
4. <Jelzős kapcsolat előtt, amelyben a főnév vmely tulajdonságot, állapotot v. helyzetet jelentő jelző által van közelebbről meghatározva.> Az ilyen csendes esőt szeretem. Az alvó gyermek fölé hajolt. A legjobb munkásokat kitüntetik. A hátulsó ülésen ült.  A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. (Vörösmarty Mihály) Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát. (Petőfi Sándor) Bontó vármegyét … elkormányozná jól a legutolsó írnok is. (Mikszáth Kálmán) Már ránk szakadt a bús, vak este. (Ady Endre) || a. <Számjelzős főnév előtt, ha a számjelző azt jelöli, hogy a szóban forgó személyből v. dologból összesen annyi van; gyak. mind jelzővel nyomósítva, s ilyenkor főnévi jelentésű számnév előtt is.> Megdöglött a három disznaja. Ellopták a két libámat. Mind a hat betörőt elfogták.  A két asszonyság … együtt ült az asztalnál … mind a kettő rossz hangulatban volt. (Mikszáth Kálmán) A két szemem ugy-e milyen nagy? (Ady Endre) || b. <Néhány -ik végződésű, jelzőként v. önállóan használt névmás, sorszámnév és a többi(ek) szó előtt.> Az egyik fiú elment, a többiek itt maradtak. Én voltam a sorban az ötödik.  Oh szabadság, … Te vagy örök, a többi mind bálvány. (Petőfi Sándor) Jobbra száll az egyik [madár], balra a másik. (Mikszáth Kálmán) || c. <Olyan birtokos személyrag nélküli főnév előtt, amelyet (rendsz. utána álló) jelzői melléknév határoz meg közelebbről.> A fiú, akit a boltba küldött, még nem jött vissza. Nem találta a helyén az asztalt, amelyen dolgozni szokott.  Melyen ült, a malomkő-darabot fogta, | Toldi György boszantó népe közé dobta. (Arany János) || d. <Jelzőként használt ez, az (emez, amaz, ugyanez, ugyanaz) mutató névmás és a jelzett szó között.> Ez a fiú hozta az üzenetet. Abban a házban lakik.  Ez a város születésem helye. (Petőfi Sándor) Tedd le csak hamar azokat a tányérokat, keresd meg Mari kisasszonyt. (Mikszáth Kálmán) Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre) || e. <Jelzőként használt melléknévi mutató névmás előtt, ha a névszót nem egy tulajdonságában, hanem egész mivoltában határozza meg.> Az effajta tévedések nagy zavart okoznak. Az ilyen meggondolatlanság szerfölött veszélyes. || f. <mondat v. felkiáltás élén, rendsz. jelző előtt, indulatos, méltatlankodó beszédben, hangsúlyosan egybeejtve a következő szóval.> (bizalmas) A kutya mindenit neki! A keserves kínszenvedését! || g. <A fogalmat pontos(abb)an meghatározó, értelmezőként használt köznév, v. (irodalmi nyelvben) hátravetett jelzőként használt melléknév előtt.> Zrínyi, a költő.  Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva. (Petőfi Sándor) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, | Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre)
5. <birtokos jelzős szókapcsolatok előtt, ha a birtokos jelző maga is határozott, és nincs birtokos személyragja.> Az asztal lába; a folyó árja; az állam érdekei; a dolgozók életszínvonala. (Ha a birtokos jelzőnek birtokos személyragja van, a használat ingadozó, pl. (a) nővérem barátnői.)  Szent a szalmakunyhók küszöbe! (Petőfi Sándor) Erzsébet … pongyolában, borzasan fölsietett az ura műtermébe. (Kosztolányi Dezső) Kimegyek egy kicsit, megnézem a csillagok állását. (Móricz Zsigmond) || a. <személynévmási, a birtokviszonyt nyomósító birtokos jelző előtt.> A te kabátod; az ő kertjükben.  Mondjátok-e az est óráinál: | Hát a mi Sándorunk most mit csinál? (Petőfi Sándor) Márciusi Nap, nagy a te hatalmad. (Ady Endre) || b. <A -nak, -nek ragos birtokos jelző és a birtokszó közt rendsz. kitesszük a névelőt, ha a birtokszónak nincs jelzője.> Nézzük az országnak az érdekét! A tájnak a szépsége megragadott.  Valamelyik tulajdonosnak a legényfia odafönt járt Pesten. (Tömörkény István) || c. <birtokos személyragos főnév előtt, ha ez nem a mondat v. kiemelt főszólam elején áll.> Elveszti az eszét, a fejét; elállja az útját; végzi a dolgát; érzi a vesztét; (de: eszét veszti, útját állja, dolgát végzi, vesztét érzi). Hol az órád? Ma lesz a napja, hogy … Mérnök az öcsém. Szép a ruhája. Elveszett a könyvem. A fiú a leckéjét tanulja. A szabó a műhelyében dolgozik.  Itt a nyilam! mibe lőjjem? (Petőfi Sándor) [A levélnek] Piros a Pecsétje, Fínom a hajtása. (Arany János) || d. <Jelzős, birtokos személyragos névszó előtt, ha kifejezett v. hallgatólagos szembeállításban szerepel; egyébként a használat ingadozó.> A szürke kalapját vesztette el (, nem a barnát). A bal karodat emeld föl (, ne a jobbat). || e. <Vmely egészből vmely részt kifejező személyragos névszó előtt.> Vminek az eleje, a java, a közepe, a veleje. Hadd hulljon a férgese. Vedd ki a sárgáját (a tojásnak). Kérek egy kiló húst a soványából.
6. <állítmányként (v. alanyként) használt felső fokú melléknév előtt.> A XIX. század magyar költői között Petőfi a legnépszerűbb. A pesti Duna-hidak közül a Lánchíd a legrégibb. || a. <állítmányként v. alanyként használt középfokú melléknév előtt a használat ingadozó.> A kettő közül melyik (a) különb? Azt gondolom, ez (a) szebb. || b. <főnévként használt, a mondatban alanyként, tárgyként, határozóként szereplő középfokú és felső fokú melléknév előtt.> A kisebb(ik) is jó lesz. A nagyobb(ik)ra rá se nézett. A legszebb(ik)et választotta. || c. <felső fokú (idő)határozó előtt a használat ingadozó.> Te voltál ott (a) leggyakrabban. Ő érkezett (a) legkésőbben, de ő maradt (a) legtovább.
II. <Tulajdonnevek előtt.>
1. (tájszó, bizalmas) <Személynevek előtt.> A János; a Kovács Pista. Ezt a Katitól hallottam.  Mi baja a Homolódynénak? (Mikszáth Kálmán) || a. <Gyűjtő, összefoglaló v. fajt megjelölő értelemben használt többes számú személynevek előtt.> Az Árpádok: az Árpád-házi királyok; a Hunyadiak; a Zrínyiek.  Bujdosol, mint a Rákócziak. (Petőfi Sándor) Ilyen gyávák a Góliátok? (Ady Endre) || b. <Személy- v. családnév előtt, ha nyomósító ez, az (ugyanaz) mutató névmás jelzője van.> Ez a Karcsi már megint elszökött. Ezt a Baloghot ki nem állhatom. || c. <Jelzőként v. határozós igenévi jelzőben használt személy- v. családnév előtt; keresztnév előtt bizonyos kapcsolatban el is maradhat.> A Kovács házaspár; a Laci gyerek; a Rozgonyi-ház; (a) Sanyi bácsi; (a) Juci néni; (a) Béla sógor; a Marx elindította mozgalom; a Bessenyeivel kezdődő felvilágosodás.  A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly) || d. <birtokos jelzőként álló személynév előtt; a névelő ilyenkor voltaképpen a birtokszóhoz tartozik, s választékos nyelvhasználatban gyak. elmarad.> (A) Feri lépései (= Ferinek a lépései); (a) Klári hangja (= Klárinak a hangja).  Megvált Bennünket a Dózsa trónja. (Ady Endre) Illik rá a Shakespeare megállapítása … (Móricz Zsigmond) || e. <Jelzős személynév előtt.> A két Bólyai; a kis Zsuzsi; a vén Bence; a mi Pistánk. Még a hallgatag Kovács János sem állhatta meg szó nélkül. (A szegény melléknévi jelző előtt, ha szánakozó értelmű v. néhai-t jelent, rendsz. nem áll névelő. Pl. Szegény Pali, de megjárta. Szegény nagyapám gyakran emlegette gyermekkorát.)  Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály) || f. (ritka) <Értelmezőként használt személynév előtt.>  E tollat sisakomtól vidd el | Tarhoz, a Lőrinchez. (Arany János)
2. <Állatok, fák tulajdonneve előtt.> A Bodri; a Csákó; a Ráró; a Normafa. A Riska tehén tizenkét liter tejet ad naponta.
3. <Égitestek, csillagzatok neve előtt.> A Mars; a Nagymedve; a Sarkcsillag; a Venus. A Föld a Nap körül kering.  A nap is velünk szalad. (Petőfi Sándor) Csúfolódóbb sohse volt a Hold. (Ady Endre)
4. <Földrajzi alakulatok, tájegységek, határ- és településrészek tulajdonnevei előtt.> A Balaton; a Bükk; a Duna; a Kékes; az Alföld; a Dunántúl; az Érmellék; a Nagykunság; a Barackos dűlő; a Belváros; a Jókai utca; a Madách tér.  Nosztyék ácsorgással töltötték az időt a Főtéren. (Mikszáth Kálmán) Ballagtam éppen a Szajna felé … (Ady Endre) || a. <Világrészek, országok, tartományok, megyék, városok, községek neve előtt, ha jelzőjük van v. maga a tulajdonnév jelzős kapcsolat, ill. összetétel.> Az iparosodó Baranya; a mai Budapest; a haladó Európa; az új Magyarország; a szabad Kína; az Egyesült Államok; a Magyar Népköztársaság; a Német Demokratikus Köztársaság; a Dél-afrikai Unió; a Szovjetunió.
5. <Intézmények, hatóságok, hivatalok, egyesületek, vállalatok teljes v. rövidített neve előtt, mondatban.> Az Akadémián tart előadást. A közértben vásárol. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kongresszust rendez. Bátyám a Tervhivatalban dolgozik. || a. <Szállók, vendégfogadók, éttermek, kocsmák, csárdák neve előtt, mondatban.> A Gellértben vacsoráztunk. A Kispipában söröztek. A Makkhetesben szólt a zene. A Koronában szoktak megszállni.
6. <Könyv, hírlap, folyóirat, irodalmi és zenei műalkotás címe előtt, mondatban, ha maga a cím nem kezdődik névelővel; ha névelővel kezdődik, akkor a névelőt nem ismételjük meg.> A Társadalmi Szemlébe ír. A Népszavát olvassa. Most olvastam a Zord időt. Szeretném megnézni Az ember tragédiáját. A III. szimfóniát játsszák. Rodin egyik legszebb szobra az Örök bálvány.
7. <Gyártmányok, árucikkek egyénítő neve előtt, akár jelzőként, akár önmagában áll.> A Caola-szappan igen jó. A Csepel (motorkerékpár) jól bevált. A Kossuth (cigaretta) minősége javult. Olcsóbb lett a Vim (tisztítószer).
III. <Elszigetelődött határozószók előtt.>
1. <Olyan időhatározók előtt, amelyek a jelennel v. a közeli múlttal vannak kapcsolatban.> Az idén; az este: tegnap este; az imént; a minap; a múltkor.
2.* A leginkább: leginkább.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
IV. <Alkalmi főnevesülés jelölésére.> A „hogy” kötőszó. A „jaj” indulatszó.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi