abcugol
abcugol* [u v. ú] ige -t, -jon (régies)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
tárgyas <Vmely nyilvános megmozduláson, főleg politikai gyűlésen, felvonuláson, tüntetésen nemtetszése, ellenszenve, haragja kifejezéséül> „abcúg” (le vele!, ki vele!, tűnjön el!) kiáltással v. kiabálással ócsárol, gyaláz vkit, esetleg (beszélőt) lehurrog. A … tömeg a … polgármestert … szakadatlanul szidta és abcúgolta. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Az egész tömeg (sokaság, gyűlés) hevesen abcugolt. Nagy zajjal, lábdobogással abcugoltak.
Igekötős igék: leabcugol.
abcugolás; abcugoló.
