1. Vmely nyelv helyesírásában haszn. betűknek meghatározott, hagyományos sorrendű összessége, ill. ebben a rendben való felsorolása, megnevezése szóban v. írásban. Francia, magyar, orosz ábécé. Az ábécé sorrendjében sorolta fel a neveket. A magyar ábécé negyven betűből áll, első betűje az a, utolsó betűje a zs. [Bátyámtól] tanultam az ábécé legelső betűit. (Jókai Mór) A kalapos az ajtaja felső felére fölírta krétával az ábécét, s a gyerek addig rajzolgatta …, míg egészen írástudóvá nem vált. (Móra Ferenc)
2. (bizalmas) Az írás és olvasás (ismerete). Most tanulják az ábécét.Szóláshasonlat(ok):annyit ért hozzá, mint ® tyúk az ábécéhez.
3. (átvitt értelemben) Vmely ismeretnek, tudásnak, készségnek (2) alapeleme(i), megtanulásának, elsajátításának kezdete. Ez a dolog ábécéje. A muzsika ábécéjét már tudja. [A szerep tudása] a színészet abc-je. (Vörösmarty Mihály) Ma már nem kezdhetek új inas-éveket … Mire elvégezném az ábécémet, meglehet, készen volnék az egész életemmel. (Ambrus Zoltán)
4. (átvitt értelemben, ritka) Az írás-olvasás megtanulására szolgáló tankönyv; ábécéskönyv. A legidősebbiket iskolába adtam … hátitáskát vettem neki és palatáblát, ábécét, és elkísértem az iskolába. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek):ujjábécé.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.