ábrándozik
ábrándozik tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék), (választékos) ábrándoz
Ábrándokba (1), képzelődésbe merül, ábrándokban él, megvalósíthatatlan tervekkel foglalkozik, alaptalan reményeket, vágyakat forgat fejében; álmodozik, ébren álmodik. Boldog, nyugalmas életről ábrándozik. Egy kis vidéki házacskáról ábrándozik. Sikerről ábrándozik. Az utópisták szociális reformokról ábrándoztak. Más jövendőről ábrándoztál te is egykoron. (Eötvös József) Magas eszményekről beszéltek s ábrándoztak, … az emberiség jövőjét készítették elő. (Móricz Zsigmond) || a. Ábrándozik vkiről: érzelmesen, vágyakozva gondol rá. Kedveséről ábrándozik. Hasra feküdtem a földön, szemem lehúnytam, s ábrándoztam őróla … (Kosztolányi Dezső) || b. Ábrándosan viselkedik, álmodozik, mereng. Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: | „Ne válasszunk magunknak csillagot?” (Petőfi Sándor) Ragyogó szeme vágyva fürkész, Majd ábrándozva megpihen. (Ady Endre) Cigányzene mellett ábrándozott. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: elábrándozik.
ábrándozó.
