ábrázol
ábrázol tárgyas ige -t, -jon (választékos)
1. <Személy, főként a külső világ tárgyait, jelenségeit vázlatosan, főbb vonalaikban vagy teljes részletességgel> megfesti, rajzban, képben bemutatja, lerajzolja. Ügyesen ábrázol állatokat. Hogyan ábrázoljuk térképen a magasságot? Az emberi tagok aránya nem lehetett a régi művészek előtt ismeretlen, … ha embereket ábrázoltak. (Madách Imre) || a. <Képzőművészeti alkotás, kép, rajz> bemutat, elénk állít, megjelenít vkit, vmit. Kit ábrázol ez a (fény)kép? Mit ábrázol ez a rajz? Ez a festmény Rákóczi elfogatását ábrázolja. Fakult, aranykeretes képek függtek a falon, hölgyeket ábrázoltak, papagájjal, vagy kis kutyával. (Babits Mihály) Rámutatott egy festményre, amely … néger artistát ábrázolt. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) Nyelvi, irodalmi eszközökkel, írásban v. élőszóval szemléletesen leír, megjelenít, kifejez, jellemez vmit. ® Élénk színekkel ábrázol vmit. Az író kitűnően, művészien v. művészettel ábrázolja alakjait. A realista író összefüggéseikben ábrázolja a társadalmi válságokat. A hegeli filozófia a természeti és szellemi világot állandó mozgásban levőnek, folyamatnak ábrázolja. Embereket nem lehet a környező társadalomtól elszigetelten ábrázolni.
3. <Színész vmely ismert, valóságos v. az író képzeletéből született személyt> színpadon v. filmen megjelenít, elhitető módon megelevenít, <vmely szerepet> vhogyan játszik (II. 1b). A főszereplő élethűen ábrázolta a hős szenvedélyes alakját. A komikus túlzó színekkel ábrázolta a hitvány törtetőt. Lendvayné Aggfynét … csapodárságában … híven ábrázolá. (Vörösmarty Mihály)
ábrázolás; ábrázolat; ábrázolható; ábrázolt; ábrázoltat.
