abszolút
abszolút melléknév és főnév (régies írva: absolut is)
I. melléknév
1. (választékos) Vmely szempontból teljes, a maga nemében tökéletes. Abszolút biztonság, csend, nyugalom. Abszolút ártatlanság csak egy ifjú leány lelkében található. (Jókai Mór) A tragédia abból származik, hogy az ember abszolút hittel veti bele magát valamibe. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány, politika) Egyeduralmi, korlátlan <hatalom, uralkodás>. A mindenség absolut monárchia. (Jósika Miklós) Az bizony királyné! … Absolut – egyeduralkodónő! (Jókai Mór)
3. (filozófia) <A relatív, a viszonylagos korrelatív ellentéteként:> semmihez sem viszonyított, hanem önmagában tekintett, feltételhez nem kötött, érvényében v. fennállásában független. Abszolút létező: a létezés és minden létező végső alapja, abszolútum; abszolút szellem: <az idealista filozófiában:> abszolút létező, a világész; abszolút személyiség: <a keresztény teológiában:> Isten; (mennyiségtan) vmely szám abszolút értéke: a számjeggyel jelölt számérték az előjeltől (+ v. –) függetlenül; (filozófia, fizika) abszolút idő és tér: olyan feltételezett (egynemű) idő és tér, amely az anyagtól és ennek mozgásától független(ül létezik), s amelynek törvényszerűségei mindig és mindenütt egyformák, azonosak. || a. (filozófia) Abszolút igazság: a) általában olyan tétel, állítás, amelynek érvénye nem függ más tétel érvényétől; b) <a marxista filozófiában:> a teljes, helyes, igazolt tudományos ismeret az objektív valóságról. Az emberi gondolkodás – tanítja Lenin – fel tudja tárni … előttünk az abszolút igazságot, mely viszonylagos igazságok összegéből tevődik össze. A tudomány minden egyes fejlődési foka az abszolút igazság ez összegéhez új szemcséket ad hozzá. || b. (filozófia) Abszolút mozgás: <a dialektikus materializmus szerint:> az anyagi világban megnyilvánuló örök mozgás, folytonos változás, fejlődés, átalakulás.
4. (tudományos) <Vmely ismereti területen> viszonyító alapként választott. (fizika) Abszolút nullapont: <ismeretünk jelenlegi állása szerint:> a lehető legalacsonyabb hőmérséklet: –273 °C; abszolút kisvíz ¬.
5. (tudományos) <Bizonyos területen v. bizonyos tekintetben> a legáltalánosabb érvényű, a legegyetemesebb. (mennyiségtan) Abszolút geometria: az euklidészi geometriánál általánosabb érvényű mértani rendszer, amelynek az euklidészi csak egyik sajátos, különleges esete.
6. (tudományos) Vmely biztosnak vett v. tudományos megfontolásból származó alaphoz viszonyított. (közgazdaságtan) Abszolút értéktöbblet: az értéktöbbletnek az a (fő) változata, amely a napi munkaidőnek a szükséges munkaidőn túl való meghosszabbításából eredő többletmunka értékéből adódik; (fizika) abszolút hőmérséklet: a létező legalacsonyabb hőmérséklettől (–273 °C) °C-okban számított h.; (földrajz) abszolút magasság: vmely földrajzi helynek, térbeli pontnak a tenger színétől számított magassága; (fizika) abszolút mértékegység(ek): a cgs-rendszeren alapuló, ill. abból levezetett m.; (fizika) abszolút nedvesség: 1 m3 levegőben levő vízpára mennyisége, ill. nyomása g-ban, ill. mm-ben kifejezve; (fizika) abszolút sebesség: vmely mozgó test föltételezett sebessége az abszolút térhez viszonyítva.
7. (tudományos) Vmely természetesen adódó követelményt kielégítő v. vmely meghatározott mértéket elérő; teljes, tökéletes. Abszolút alkohol: víztartalomtól a lehetőségig mentes, általában 96–99°-os etilalkohol; tiszta szesz; abszolút fekete (szín v. test): olyan, amely minden ráeső fénysugarat elnyel; abszolút hallás: a zenei hangmagasságnak pusztán füllel, hallás útján való biztos felismerése, ill. vkinek ez a képessége; abszolút többség: ötven %-nál nagyobb, általános többség; abszolút szavazattöbbség v. szótöbbség: vkire, vmire eső szavazatoknak olyan száma, mennyisége, amely meghaladja az összes szavazatok felét, tehát nagyobb, mint a többieké együttvéve. || a. (tudományos) Vmely eszmei követelményt (ténylegesen v. feltevés szerint) a lehető legteljesebben kielégítő, ill. vmely általános lényeget tisztán képviselő; teljes, tökéletes, tiszta. (fizika) Abszolút merev test: <feltevésként:> a teljesen szilárd, összenyomhatatlan test; (zene) Abszolút zene: <a programzenével szemben> olyan z., melynek semmiféle meghatározott gondolati tartalma nincs, csak a zenei elemekkel hat.
II. főnév -ot, -ja (játék) <Az alsós játékban> az ütések abszolút többségének (82, ill. adu nélküli játékban 66 pontnak) elnyerése. Bemondja az abszolútot.
