acél
acél főnév -t, -ok, -ja v. -a
1. Olvasztás útján készült, kovácsolható s főleg edzhető vas (legfeljebb 1,7% széntartalommal), ill. vasötvözet. Edzett, lágy(ított) acél; hengerelt, húzott, kovácsolt, sajtolt acél; nemesacél: nem ötvözött v. krómmal, nikkellel, wolframmal, mangánnal stb. nemesített a.; rozsdaálló acél; → szerkezeti acél. Az acél az ipar egyik legfontosabb anyaga. Acélból készült szerszám. Acélt gyárt. Az acélt megedzik, formába öntik. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint az acél: nagyon k. Az olvasztott acélnak van ilyen színe néha éjszaka … a vashámorban. (Krúdy Gyula) Tompa ütések, egyhangú zakatolás, s közben egy-egy éles, metsző csengése a tömör acélnak … (Babits Mihály)
2. Vmilyen acélból való, ebből készült eszköz, szerszám. Élesítő acél. A mészáros a kést acéllal élesítette. Gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket. (Petőfi Sándor) || a. (népies) Tűz csiholására való acéldarab. A sötétkék nadrág … hasadékából csattognak alá a bőr dohányzacskó cifra sallangjai, a tűzütő acéllal. (Jókai Mór) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Szúró, vágó fegyver, főleg kard. Nem járja az acél. Szikrát hányt az acél a pajzson. Acélt forgat. Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj. (Czuczor Gergely) Keblében járt a gyilkoló acél. (Petőfi Sándor) || c. (régies, irodalmi nyelvben) <A kard> pengéje. Csenge bosszuálló markokban kardjok acéla. (Vörösmarty Mihály) A király szivébe hegyes acélt ereszt. (Arany János) || d. (ritka, régies) Páncél. Te, holt tetem, Egész acélban így feljársz a hold Fakó fényére. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) <Testi alkatban, megjelenésben, testi, lelki erőkifejtésben megnyilvánuló> ruganyos, szívós erő, keménység; szilárdság, hajthatatlanság. A hideg lég és a düh visszaadák lassankint Ali lelkének acélát. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) A búza, a gabona acéla: a búza-, gabonaszemek acélos (2) volta, acélossága. [A földet] bevetették … angol búzafajokkal, amiknek acéla … kitesz a bánáti búzán. (Jókai Mór)
4. jelzői használat(ban) Acélból való, ebből készült, kovácsolt. Acél lemezkeret; acél mérőszalag; acél szállítószalag. Felnyomá rostélyát acél sisakjának. (Arany János) A veres kövér ember … acélkovataplóval kicsiholt és meggyújtotta a függő lámpát. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Edzett, kemény, törhetetlen, acélos (4) <test, lélek>. Acél idegek, izmok. Minden izma csupa acél. Acél ujjaival megszorította ellenfelének a kezét. Nem elég az acél kar, acél szív is kell ahhoz, hogy férfi nő ellen tudja védni magát. (Jókai Mór) A hangja is acél volt. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. acélabroncs; acélajtó; acéláru; acélbilincs; acélburok; acélcsákány; acélcső; acéledzés; acélfinomítás; acélforgács; acélfürdő; acélgyártás; acélhámor; acélhegyű; acélhuzal; acélkés; acéllemez; acélnyelv; acélöntés; acélöntő; acélöntvény; acélrugékonyság; acélsisak; acélszínű; acéltermelés; acéltröszt; acéltükör; acélvért; 2. fenőacél; krómacél; lemezacél; nyersacél; szerszámacél; tégelyacél.
