adu
adu főnév -t, -ja adutt -ot, -ja (régies írva: atout is)
1. (játék) <Kártyajátékban> licitálás során v. más módon meghatározott szín (I. 4), amely a többinél erősebb, minden más színt üt (IV. 1a); tromf. Mi az adu? Tök az adu. Vajon miféle atoutk lehetnek a kezében? Jó játékosnak a saját kártyájából ki kell találni azt. (Jókai Mór) Fölvette a kártyát. – Makk az adutt. (Gárdonyi Géza) || a. (játék) Az ilyen színű kártyalap, amely a többinél erősebb. Adut hív (ki); tartogatja az aduját; aduval v. aduttal üt. || b. jelzői használat(ban) (játék) Az adu (1a) szerepét betöltő <kártyalap>. Az adu ásszal kezdett. Az utolsó ütés az adu hetesé volt.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vitában, versengésben> döntően fontos, a sikert biztosító érv, visszavágás; tromf (2). Most áll, hozakodik v. jön elő az aduval. Még kezében van a nagy v. az utolsó adu: még nem mondta ki a legfőbb érvet. || a. (átvitt értelemben, ritka) Jelentős, befolyásos személy(iség); (bizalmas) nagyágyú. A műszaki bizottság döntéseiben ő az adu.
aduz(ik).
