affektál
affektál [afëktál] ige -t, -jon (rosszalló)
1. tárgyatlan <Feltűnési vágyból v. megszokásból> mesterkélten viselkedik, beszél; kényeskedik, szenveleg. Ne affektálj, hanem beszélj természetesen! Érett eszű nő volt, s nem affektált. (Gárdonyi Géza) Ugyan ne affektáljon, nem szeretem, ha valaki mást mutat, mint amit érez. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (ritka) <Feltűnési vágyból magatartásával, szavaival vmely érzelmet, állapotot> színlel; szenveleg, negélyez. Csak affektálja a fájdalmat. A legaljasabb érzelmeket affektálja. (Eötvös József) Hajlandó volt azt hinni, hogy rosszulléteit is csak bosszantására affektálja. (Babits Mihály)
affektálás; affektálható; affektáló; affektált.
