aggály
aggály főnév -t, -ok, -a
1. (régies, választékos) Nyomasztó érzés, kedélyállapot; félelem vminek a bekövetkezésétől; aggodalom, szorongás. Aggály szorongatja, hogy nem éri-e valami veszedelem. Minden aggály nélkül lépett elébe. Aggállyal figyel, vár vmit. Arca legkisebb aggályt sem árult el. (Jósika Miklós) Valami lázas nyugtalanság, Homályos aggály szállja meg. (Vajda János)
2. (választékos) Vminek helyességében, igazságában, igaz voltában, bekövetkezésében való aggódó bizonytalanság; kétség, kétely. Erkölcsi, lelkiismereti aggály(ok); komoly v. súlyos aggály(ok); vkit elfog az aggály; aggályok forognak fenn vmivel szemben. Aggályai eloszlanak. Aggálya támad. Súlyos aggályaim vannak a tekintetben, hogy … Eloszlatja vkinek az aggályait. Félreteszi minden aggályát. A dolog aggályt kelt. Aggályokat táplál vmivel szemben. Lelkében egyszerre minden aggály újra fölébredt. (Eötvös József) Új aggály kezdé nyugtalan lelkét izgatni. (Kemény Zsigmond) A számolást fejben végzik óriási lassúsággal, nagy aggályokkal. (Móricz Zsigmond)
aggálytalan.
