agitátor
agitátor főnév -t, -ok, -a
1. (politika, 1945 előtt) Politikai agitációval megbízott, azt végző személy; vmely (politikai) eszme terjesztője. Az üzemeket agitátorok keresték fel. Az országnak [Széchenyi István] … volt első agitátora. (Eötvös József) || a. (politika, 1945 előtt, gyak. rosszalló) Az a személy, aki a tömeget a fennálló társadalmi rend elleni politikai eszme érdekében izgatja, rendsz. nyilvános szónoklattal v. sajtó útján; lázító, felbujtó. A nép közt agitátorok jelentek meg. || b. (politika, 1945 után) <Marxista–leninista párt(ok)ban> az a személy, aki szóban v. írásban, gyűléseken v. egyéni beszélgetések során ismerteti a tömegekkel a párt, ill. kormány céljait, feladatait, s ezeknek megvalósítására, végrehajtására mozgósít. Az agitátor feladatai; agitátorok keresték fel a házat. [Munkások.] És sorsunk összefogják | a nők, gyermekek, agitátorok. (József Attila)
2. (vegyi ipar, műszaki nyelv) A lúgozandó anyagnak és az oldószernek a keverését végző szerkezet.
Szóösszetétel(ek): agitátorcsoport; agitátorgárda; agitátoriskola; agitátorképzés; agitátorképző.
agitátori; agitátorság.
