ágyék
ágyék főnév -ot, -a
1. <Az emberi testen> a comb hajlatai közé eső és a hastól lefelé terjedő táj, a nemi szervek tájéka. Kendő van az ágyékán. Már a hullám tele combjait éré, Pajkosan ellebegett hajló ágyéka körűl is. (Vörösmarty Mihály) Vágyunk, mely száll büszke szűz egeknek, Egy édes ringyó ágyékán pihen meg. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Vkinek az ágyékából ered, szakad, származik v. vki ágyékának gyümölcse: vkitől mint szülőjétől származik. Egy íze sem enyim, E szenny idegen ágyékból ered! (Arany László–Shakespeare-fordítás) S kik szakadtak ágyékomból, Unokák és gyermekek, Bolondok és pajkosak, Babrálgatnák ősz szakálam. (Ady Endre)
2. (bonctan) Az ember derekának és az emlős állatok hátának alsó része, az alsó bordák és a csípőcsont között levő deréktáji rész. A golyó az ágyéka körül találta el.
Szóösszetétel(ek): ágyékcsigolya; ágyéksérv; ágyékkötő.
ágyéki; ágyékú.
